Csaknem kétszázhatvan oldal, tíz szerző, huszonnégy emelet és huszonnégy történet. Ez egy definíció, egy hiánypótló és szükségszerű kötet, kordokumentum leírása.
Olyan könyv ez, amely fél évszázad rejtelmeit tárja az olvasók elé, sorsokon, generációkon, szemtanúkon, történelmen keresztül. Ez a 24 emelet, 24 történet.
Löki Viktor ötlete nyomán született meg az az igen méretes, vaskos kiadvány, amelyet lapozgatva a legmélyebb titkokat is megtudhatjuk a Debrecenben immár ötven esztendeje magasodó Petőfi téri huszonnégyemeletes toronyház lakóiról, múltjáról és jelenéről. No, de valójában hány szintes is? Összesen 24 szintje van, 22 emelettel a csaknem 75 méter magas épületnek, amely építését 1973-ban fejezték be, azóta pedig a város legmagasabb épületeként Debrecen ikonjává, egyik legismertebb jelképévé vált. A Löki Viktor és Szőlősi Zsombor szerkesztésével, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár gondozásában 1200 példányban megjelent interjú-riport kötet feltár személyes sorsokat, emlékeket, bűnöket és csodásnak vélt történeteket, ezeken keresztül pedig tulajdonképpen a legmélyebb titkokra is fény derül az épülettel kapcsolatban.
Annál inkább hiánypótló ez a könyv, hogy a debreceniek számára alighanem közismert maga a ház ötvenéves jelenléte, mégis, egyfajta különálló kis szigetként élik mindennapjaikat a huszonnégyemeletes, csaknem egész településnyi létszámot alkotó lakói. Titokzatos világ, amelynek hatalmas múltja van. Ezek megismerését és megértését segítik az interjúk, riportok, amelyek gyakorlatilag szintenként és emeletenként váltják egymást a kiadványban. Mindezeken túl képgalériák mutatják be a toronyház belső és külső környezetének világát, jellegét és legtisztább arcát.
A történelem, a múlt megismerését pedig korabeli újságcikkek, jelentések, hirdetések gyűjteménye segíti számunkra. Maga a küldetés talán első pillantásra lehetetlennek tűnhet, hogy egy ekkora információhalmaz közérthetően, rendszerezve kerüljön a kezünkbe, a 24 emelet, 24 történet című könyvet fellapozva a kételyeink mégis hamar eloszlanak. A szerzőgárda ugyanis nem úgy tekintett erre a munkára, mint a sok közül egy ház felkutatása, hanem egy olyan világot hivatottak bemutatni, amely a külső szemlélő, a debreceni számára egyenlő egy városi jelképpel, a mélyén mégis örömök, fájdalmak, sorsok, történetek, emberek, ezek együttese pedig egy lüktető, rejtelmes szigetté varázsolja a huszonnégyemeletest.
A könyvet a DESZ24 színpadán performatív felolvasás keretein belül mutatták be.
Barna Marci
Új hozzászólás