A természet bohókás kedvében lehetett, amikor megalkotta a Háromkirályok vízesést.
Az erdélyi Bihar-hegység a Sziget-hegység nyugati részén, a Belényesi-medence felé magasodik. A mintegy 40 km hosszú vonulaton bőven akad ezer méter fölé törő kiemelkedés. Legmagasabb a Bihar, a maga 1848 méterével (a román térképeken 1850 m, hogy a szám még véletlenül se emlékeztessen a magyar forradalom és szabadságharc kezdetére). Szép, de tiszteletet parancsoló tájék. Mi, akik a Bükk, Mátra vagy a Mecsek szelídebb ösvényeit tapossuk, könnyen eshetünk a lekicsinylés hibájába. A méretek és a körülmények sokkalta komolyabb erőfeszítést igényelnek. Ha a terepnehézségek még nem elegek, akkor ott van még az időjárás. A Biharba esőköpeny nélkül nem szabad elindulni. Az esőfelhők igen rövid idő alatt alakulnak ki. Jómagam egy korábbi kétnapos túra alkalmával tízig számoltam az ismételten eleredő esőt. A második napot esőköpenyben töltöttük. Ezer méter felett a természet nem fukarkodik az égi áldással, az arra járók dolgát, ruhát cibáló széllel, sűrű villámlással és eget szaggató dörgésekkel nehezítve.
Vissza a vízesésekhez! Belényes után tíz kilométerre, egy sörgyárnál térünk le a Biharra vezető útra. A sörgyár Románia egyik legkomolyabb ilyen jellegű létesítménye. Nemcsak sört főznek, de vodkát és üdítőitalokat is előállítanak. A fáma szerint a román forradalom után egy testvérpár Svédországba távozott. Szorgalmas munkájuk eredményeképpen jelentős vagyonra tettek szert. Hazatérve megvették a gyárat. A gyár működésének egyik érdekessége áruik elszállítása, terítése. A tulajdonosok maguk oldották meg. Talán nem is meglepő módon, Volvo kamionokkal teszik.
A Pádis fennsíkra vezető úton Vasaskőfalvát (Pietroasa) elhagyva, a Köves-Körös völgyében haladva érjük el a Boga-völgy bejáratát. Bekanyarodunk a völgybe és a Boga üdülőtelep elején leparkolunk. Onnan gyalog, a Boga patak medrét követve jutunk el a Schmidl-vízesésig. A víz nyolc méter magasról zúdul alá. Feljebb szemmel követhető, ahogy a víz valahol a sziklákból kitörve eléri a vízesés feletti párkányt. A vízesésnél megkoszorúzott emléktábla emlékeztet a veszélyekre. 2013-ban egy férfi a vízesés fölé próbált mászni, de a meredeken és az állandóan nedves sziklaköveken megcsúszott és lezuhant.
A vízesés után fél kilométert visszafelé gyalogolva térünk a kék pont jelzésre, mely a Boga-patak egyik mellékvize mellett vezet egyre feljebb. A fokozottan nehezedő, meredekebb ösvény jelzi, hogy közeledünk a Háromkirályok (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) vízeséshez. A vízzuhatag még nem látható, de hangja annál inkább hallható. Az alsó a legnagyobb. A patak vize tíz méter magasról zúdul alá. Egy kőszáli kecske ügyességével lehet lejutni az aljba, sőt a vízesés mögé is begyalogolhatunk. A túloldalon 60 százalékos emelkedőn felkapaszkodva következhet a második, majd a harmadik zuhatag. Mindhárom zuhatagot érintve alig fél kilométeren belül közel száz métert mászhatunk felfelé. Erdei útra érve, a lábizmoknak és a tüdőnek is jólesik egy kis pihenő. Szusszanásnyira marad idő, mert a kék háromszög jelzésre fordulva az ösvény újra emelkedik. A Boga szirthez közeledve a gyaloglás újra kapaszkodásba fordul át. Zergéket megszégyenítő feljutást kárpótolja a feledhetetlen kilátás. Alattunk a Boga-völgy, fentről legoméretűnek tűnő házai, majdnem szemben a Rossz-völgy, amelynek végiggyaloglása komoly kihívás és egész napos túraprogram. Távolabb nyugatra a Bihar utolsó hegygerince zárja le horizontot. Ezután a gerincen haladva, több szirtről is elénk tárul a panoráma.
Közben a földre is érdemes figyelni. Áfonyabokor minden mennyiségben, lila kökörcsin, kövirózsa, a fák törzsének északi oldalán vastag zöld moha. Holló károgását, vércse vijjogását hallani és a bokrokból mindig megugrik valami, amit a sűrű növényzet miatt nem láthatunk.
Amilyen meredeknek bizonyult a felfelé kapaszkodás, legalább annyira lejt lefelé is. Főleg a túra vége felé érdemes vigyázni, mert a fáradt láb miatt könnyebben csúszhatunk, botolhatunk, aminek súlyosabb következménye is lehet. Az utolsó ötven méter talán horrorisztikus. Megint legalább hatvanfokos a meredély. Rövid távon húsz méter szintkülönbséget muszáj leküzdeni. Csak a sziklákba kapaszkodhatnak, azokon pedig még véletlenül sincs jó fogás. Akik sikeresen leérnek, a panziónál bátran megihatnak egy sört, mert megérdemlik.
A túra hossza 10 kilométer, szintkülönbsége 650 méter. Nehézségi fokozata: közepes.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás