Utak, amelyek életünket keserítik

Egy a sok száz közül

A napokban az interneten szavazás zajlott hazánk legrosszabb minőségű útjairól. A Duna sok mindenben vízválasztó (munkalehetőség, fizetés, élhetőség), így az utak állapotát tekintve is.

A voksolásból kiderült, hogy a rosszabb úthálózat keleten keseríti az autósok életét. Mint oly sok tekintetben, ebben is hátrányos helyzetűek a kelet-magyarországi állampolgárok.

Az elkövetkezendőkben tágabb és szűkebb környezetünk szörnyű állapotban lévő útjainak, teljesség igénye nélküli felsorolására teszek kísérletet. Tőlünk keletebbre még rosszabb a helyzet. Egyszer Erdélyben, Zilahtól a Sebes-Körös partján található Csucsa felé tartottam. Az alig negyven kilométeres távot két óra negyven perc alatt tettem meg. Az út szőnyegbombázás utáni állapotokat mutatott. Voltak szakaszok, ahol az aszfalt is elkopott, murvás alapon araszoltam előre. A románok a kátyúzást egyszerűen oldották meg: minden mélyedésbe belelöktek egy-két lapát sódert. Szintén Zilahtól, de most nyugat irányba, Margitta felé haladva, az életveszélyes szakaszokon vergődtem keresztül. Jelentős kiterjedésű és mélységű kráterek kerülgetése mellett aszfaltbuggyanások dobálták a kocsit. Ezen a szakaszon este sikerült kettős durrdefektet szenvednem. Azt azért mindenképpen meg kell említeni, hogy a románok erősen igyekeznek (hazánkra kevésbé jellemző), komoly ütemben újítják, korszerűsítik közúti hálózatukat. Mi, magyarok hálánk jeléül összetehetnénk a kezünket, ha olyan remek minőségű aszfalton haladhatnánk, mint a Nagyvárad-Kolozsvár, Nagyvárad-Szatmárnémeti, vagy a Nagyvárad-Nagyszalonta között.

Gyalázatos szakaszok országhatárainkon belül is fellelhetők. Mint már említettem, hazánk keleti fertálya erősen elhanyagolt. Autózott már valaki a 35-ös utat Hajdúnánással összekötő szörnyűségen? Ne is tegye! Nem hiszem, hogy ép gumikkal megúszná a tíz kilométer/órás „száguldást”. Az is csak legsürgősebb esetben használja az utat, aki Nyírbéltekről Ömbölyre szeretne eljutni.

Erre megjegyezhetnék: jó, jó, ezek alsóbbrendű, négyszámjegyű utak. Akkor mit szólnak a 471-es, halálútnak is elkeresztelt közlekedési lehetőséghez? Szatmárból, Beregből ezen az úton lehet az ország belsejébe jutni. A vezetés komoly odafigyelést igényel, ha az autós Mátészalkáról ép bőrrel szeretne Debrecenbe jutni.

Mondhatnák: ez még mindig háromszámjegyű. Jó, akkor következzék egy kétszámjegyű. Ezt az utat már főközlekedésinek minősítették. A 48-asról van szó. Egészen Nyírábrányig kritikán aluli állapotú. A település határában működik az ország egyik kapuja. Egy külföldi számára mindig fontosak az adott országról szerzett első benyomások. A magyar államvezetés helyett én szégyellem magam, amiért a külföldi ennyire rossz minőségű úton kénytelen a megtenni az első harminc kilométert.

Ha még a fentiek sem borzasztják el az olvasókat, akkor következzék a képtelenségek csimborasszója, az ország borzalmas állagú, egyszámjegyű útja, a 4-es Apafa és Bocskaikert közötti szakasza. Mióta elkészült a 4-es elkerülő szakasza, ami 354-esként került a térképekre, azóta egy fillért sem költöttek a fentebb említett szakasz (legalább) karbantartására. Állítólag rövidesen felújítják (hiszem, ha látom). De miért kell hagyni, hogy az állapota annyira leromoljon?

Debrecen sem nagyon büszkélkedhet jó minőségű utakkal. A város 694 utcája túlnyomó többsége elszomorító állapotú. Tele kátyúkkal, megszüntetésük érdekében odataknyolt egy-két lapát bitumentől, vagy közmű beruházás miatt felbontott aszfalt elnagyolt helyreállításától egyenetlen felülettel. A Bem tértől a Nyíl utca eleje elfogadhatatlan állapotú. Tűrhetetlen a helyzet a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz vezető szervizúton. A Sólyom utca Vámopércsi út felőli részétől sírva fakadnak a sofőrök. A Huszár Gál utcán a rosszul szintezett fedlapok okoznak bosszúságokat. A Lahner utca hullámvasútnak sem utolsó.

A példák hosszasan sorolhatók. A debreceni utak állapotában nem várható gyors javulás. Az önkormányzat az idei költségvetésében mindössze 160 millió forintot szán a közigazgatási határon belüli utak karbantartására. Megmosolyogtató összeg. Egyetlen út komolyabb felújítására sem elég. Ezért is rossz a debreceniek közérzete. Nem érdekli őket a megalomániás beruházások, mert abból nem sok hasznuk származik, ám szűkebb környezetük rendbetételét sokkal inkább tudnák értékelni. Így csak azt tapasztalják, hogy a városnak fizetett adóforintjaikkal rosszul sáfárkodnak.

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.