Debreceni pedagógusberkekben (szóban, Facebookon) megint az a hír járja, hogy elbocsátások lesznek. A létszámleépítés legkomolyabb vesztesének a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Intézmény tűnik, de a következő tanévben kevesebb tanár dolgozhat a Bolyai Általános Iskolában is…, és még amikről nem tudunk.
A következő tanév elejére a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) több ezer pedagógus elbocsátását jósolja. Valószínűleg így is lesz. A Fidesz megnyerte az országgyűlési képviselői választásokat és a parlamenti kétharmad birtokában azt csinálhat, amit akar. Az elbocsátások jellemzője a sunyiság, az érdekeltek megtévesztése, ezzel szemben titokban jól előkészítettek és időzítettek.
A lépés – sajnos – előre prognosztizálható volt. Természetesen a KLIK helyi tankerülete mélyen hallgat, szerencsétlen elbocsátandókkal majd az utolsó pillanatban közlik a szomorú tényt. A létszámleépítéseket évek óta azzal indokolják, hogy csökken a tanulói létszám, kevesebb pedagógusra van szükség. A kötelező óraszám emelése és az intézményekben értelmetlenül letöltendő heti harminckét óra tavaly szeptemberi bevezetése megint csak az elbocsátások valószínűségét erősítette. A megemelt munkaidőben a pedagógusokra több feladat róható, így kevesebben végezhetnek többet. Komoly tanárlétszám válik fölöslegessé. Szakemberek évek óta hangoztatják, hogy bárhogyan is kommunikál a kormány, semmi másról nincs szó, mint az oktatásból történő pénzkivonásról. Józan paraszti ésszel fel nem fogható, hogyha minőségi oktatás az új köznevelési törvény célkitűzése, akkor az csak olyképpen történhet, ha a pedagógusok egyéni és kiscsoportos formában, a tanulók felzárkóztatásával, fejlesztésével, tehetséggondozással valósítják meg, ahol a gyerekek nem mesterségesen felduzzasztott létszámú osztályokban, szürke masszaként kezelve vegetálnának, hanem egyéni képességeiknek megfelelő egyénre szabott oktatásban részesülnének. Azonban a mai oktatásirányítás és -fenntartás megoldandó gazdasági problémára redukálja a magyar iskolaügyet.
Az elbocsátások a pedagógusokat és a családokat egyaránt sújtják. Az előbbiek a munkájukat veszítik el, az utóbbiak az esélyt arra, hogy színvonalas oktatásban részesülhessenek. Kinek jó ez?
A pedagógusok rengeteget kénytelenek tűrni. Tudják, amit fizetésemelés, portfoliókészítés vagy pedagógus életpályamodell címen – állítólag – érdekükben tesznek, mind csak porhintés. Hiába dicsekedett Hoffmann Rózsa, leköszönt közoktatási államtitkár, hogy a pedagógusok egy év alatt három alkalommal kapnak fizetésemelést. A tanároknak más a véleményük, s ha az ő vélekedésükre nem adnak, akkor álljon itt a fizetesek.hu idei béremelési eredményei (2014.06.18.). Csak egyetlen megállapítás: „Jóval átlag alatt maradt a tanárok fizetése, hiába a béremelés”. Az eduline.hu kiszámolta (2014.06.12.), hogy idén lesz olyan tanár, akinek 406 forinttal fog emelkedni a fizetése.
Végül internetoldalakat keresve – a teljesség igénye nélkül – álljon itt az utóbbi évek néhány létszámleépítése.
2013 júniusában háromezer nyugdíjas dolgozó pedagógust kényszerítettek munkájuk feladására. Idén a PDSZ figyelmeztetett több ezres elbocsátásokra.
Debrecenben 2007-ben 104 főt, 2011-ben 94 dolgozót, 2012-ben 15 önkormányzati intézményből bocsátottak el pedagógusokat. 2013-ról nincs adatom, de volt. Vajon 2014-ben hány tanártól akar megválni a KLIK és a tankerület? Rövidesen kiderül.
Az elbocsátások elkerülésére megoldás a tankötelezettség újból tizennyolcadik életévig történő kiterjesztése, egyéni és kiscsoportos fejlesztés, tehetséggondozás megvalósítása. És nem pedig a pénz kivonása az oktatásból!
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás