Nagyerdei Stadion, 2020 júniusa, a DVSC kiesik az élvonalból a Paks elleni döntetlent követően, szurkolók a pályán, botrány a Nagyerdőn. Nagyerdei Stadion, 2024 októbere, a DVSC 5-0-s vereséget szenved a Pakstól, mezek a földön, egymással ordibáló játékosok, a szurkolók felelősöket követelnek. Mi lett veled, Loki?
Ha egy valami biztos, az az, hogy a debreceni szurkoló a bajban is kitart a címer, a szenvedély és a szurkolótársa mellett. A csapaton azonban az akarat szikráját sem látjuk jelenleg, ami pedig még annál is nagyobb probléma, hogy négy bajnoki mérkőzés óta – Máté Csaba érkezése óta – egyetlen árva pontot sem rámolt össze magának a Vasutas, noha jól látható, koránt sem edzőprobléma áll a háttérben. Már az előző mérkőzéseken is látható volt, hogy valami nagyon nem stimmel a játék képével, meg a hozzáállással. Példaképpen Domingues rutinos, sokat látott futballistákat megszégyenítő elánnal áll bele az akciókba, míg a DVSC futni csak nyomokban képes és hajlandó veteránsora nemes egyszerűséggel nézi végig, ahogy az ellenfél elsétál a kapuig, majd, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga lenne, rúg gólt. Meg még egyet, meg egy harmadikat, aztán a negyediket, végül pedig már alig érezhető, kínhalál végén bevitt kegyelemdöfésképp az ötödiket is. No, de mire van a szurkoló? Úgy tűnik arra, hogy a teljesítménnyel szembe köpjük, majd felháborodjunk azon, ha a vezetőedző lecserél, és Cristiano Ronaldót a magyarok elleni 3-3-mas EB-meccsen felidéző felháborodásba kezdjünk. Ugye tudjuk, ki volt annak a csatának a magyar főszereplője? No igen…
S mindennek végül Megyeri Balázs lett az egyik fő célpontja, akinek az öt gól mellett bár puszta szépségtapasz a 11 védése – ezek között megannyi bravúros –, mégis ő volt az, aki hibásnak érezhette magát, amikor nyilatkozatát elkezdte. Bárány Donát pedig zokogva tért le a pályáról, szemléltetve azt az átérzést, amely esetében a csapat háza táján ritka mint a fehér holló, s e szenvedély totális hiányából pedig kézzelfogható feszültség fakad edzésen, meccsen, öltözőben. A meccsről-meccsre berekedésig hangjukat kiszurkoló fanatikusok pedig már csak legyintenek, mert fizetnek azért, amit jóformán meg sem kapnak vagy épp az arcukba vágnak egy rakat…szóval hadd ne folytassam! És hol vannak a sztárigazolások, a nagyreményű fiatalok? Valahol lent, a harmadosztályban vagy még ott sem.
Öröm az ürömben, hogy a mezeknek jó sorsa lesz. A legjobb helyre kerültek, amikor a játékosok egyenként a DVSC címerére helyezték őket, a Komáromi Gábor szektor előtt. Ezt követően pedig jótékony célt fognak szolgálni. Egy sokkal jobb célt mint amit a pályán látható tendencia mutat…úton a legmélyebb szégyen felé.
Barna Marci
Új hozzászólás