Amikor a diplomaosztó befejeződött, körülvett az öröm, az eufória. Mire a nyár befejeződött, úrrá lett a tudat, hogy valaminek vége. Most mégis jön valami.
Egyfajta visszatérés, ami most egy kicsit más lesz. Valami olyan érzés, mint amikor az ember egyszerre tartozik valahová, valamelyest mégis kívülálló. Pedig ez utóbbiról szó sincs.
Alumni. Pusztán annyit tesz, mint egy bizonyos oktatási-nevelési intézményben végzett hallgató. Amolyan öregdiák. Nos, legyen szó iskoláról, középiskoláról vagy épp egyetemről. Jelen példa szerint most az egyetem a legfontosabb, legjelentősebb. Jön ugyanis az az alkalom, amikor az egyetem, az Alma Mater, a Debreceni Egyetem épületében nem azok foglalnak majd helyet, akik nap mint nap koptatják a padokat, igénybe veszik a laborokat, meg zh-t vagy épp szakdolgozatot írnak. Most mi jövünk. Kénytelen vagyok így mondani, többesszám első személyben, mert ez van. Először. Először térek, térünk vissza úgy mint az egykori órák hallgatói. A DE ugyanis először rendezi meg az Alumni fesztivált, amely nem csupán nyílt nap hangulatát sugározza, de egyfajta megtisztelő, csábító és megható alkalom. Egy nap azokért, akik egykor az idei gólyákhoz hasonlóan érkeztek, hasonló bizonytalansággal, majd évekkel később diplomáztak le mérhetetlen büszkeséggel, egyedülálló tudásanyag megszerzésével a hátuk mögött, egy olyan közösség örök tagjává válva, amelyből egyetlen egy van a világon – a Debreceni Egyetem polgárai lettünk.
Ez a fesztivál pedig szeptember 28-án egy nap erejéig visszavisz hosszú esztendőkkel ezelőttre, számos kar, képzési intézet, egyetemi szervezeti egység jóvoltából nyújt (újra)betekintést a DE patinás, helyenként évszázadokat, régi ősöket és hősöket megélt falai közé. A bölcsészettől a természettudományig, épp oly széles programpalettával – előadások, interaktív bemutatók, kulináris élvezetek – vár vissza az Alma Mater, akár maga az egyetem egyedülállóan széles és világszínvonalú képzési kínálata.
Tudom, érzem, jó lesz visszatérni. És talán majd egyszer még eljön a visszatérés hallgatóként is – elvégre a tanuláshoz sosincs elég késő…
A végére egy kis ajánló: ITT
Barna Marci
Új hozzászólás