Aki csak nagyjából ismer, tudja, mennyire nem szívlelem a korai kelést. Persze, ha a kötelesség szólít el otthonról, kénytelen vagyok eleget tenni.
Ezúttal vasárnap reggeli feladatom akadt a Nagyerdőn, az éppen zajló futófesztiválon ugyanis táncbemutatót is rendeztevk, én pedig örömmel fotóztam a látványos koreográfiákat.
Ami azt illeti, nem is ez most a lényeg. Hanem a tapasztalatok. A virágkarneváli reggeleket most hagyjuk, az egészen más történet. A hét minden napján volt már lehetőségem szemügyre venni, hogyan is indul Debrecen élete reggel. Ez egy nap, a vasárnap azonban idáig kimaradt. Ami pedig késik, ugyebár, nem múlik. Ez is eljött, a vasárnap reggeli menet. Többnyire a Kossuth utca környéki, Burgundia utcai, illetve a Fórumot övező területeken látottak hagytak olyan mély nyomokat, amelyeket úgy éreztem, írásba kell foglalnom.
Egy ásítozó srác ül a beton-virágkaspón, alighanem a saját lakását is magában foglaló háztömb előtt. A játszótér üres, épp, mint látszólag a srác jelenlegi tudomása a körülötte zajló eseményekről. Szinte nincs is nyitva a szeme. Egy kicsit elgondolkodtam, miért kelhetett fel, ha ennyire a párnán és a meleg ágyon jár az esze. El is sétáltam mellette, de úgy festett, fel sem tűnt neki, hogy valaki elhaladt előtte. Néhány métert kellett megtennem, hogy meglássam a következő archetípust. A fiatalembert, aki erkélyén állva 8 órakor bal kezében cigarettával, jobb kezében egy doboz jófajta, hazai márkájú-minőségű sörrel tekintget le az ébredező városra. E pillanatban a szombatról vasárnapra virradt másnap hangulata hasonlóképp lengte be a környéket, akár az előző cívis polgár tudatát az álmosság.
Nos, egyfajta vallomásként is lehet érteni, kinek hogyan tetszik. Én nem vagyok alkoholellenes. Egy-két pohár társaságában bőséges életélvezetet tudok felhalmozni, s kihasználom a felszabadult percek mámorát. Most mégsem lett volna sem erőm, sem hajlandóságom arra, hogy beüljek valahova és igyak. Nem úgy, mint annak a jónéhány éjjel-nappali bagolynak, akik a Fórum melletti presszó asztalainál foglaltak helyet, és a reggelt már jó hangulatban szerették volna indítani. Az egyik asztalnál ifjak, fiúk-lányok vegyesen ücsörögtek, valamennyiük előtt egy feleske sötét ital, talán gyógynövénylikőr, nagyobb kiszerelésű, üveges sör társaságában. Szomszédjuknál közvetlenül két, a belvárosból már nagyjából ismert fazon álmos, mégis derűs tekintettel nézett maga és az épp indulni készülő vasárnap elé. Az ő asztalukon fejenként egy üveg igen minőségi, nyugati sör habzott.
A villamos pedig még alig járt. Mondjuk, nem mintha ez nem lenne megszokott, de most legalább kellő indok volt a vasárnap. Cserébe az átlagos idő tört része alatt, gyakorlatilag 8 percnyi utazást követően megérkeztem a Nagyerdőre. Oda, ahol nyoma sem volt fáradtságnak, másnapnak. Dúlt az energia, a lendület. Elkezdődött a futófesztivál, a tánc. Debrecen mozgalmas vasárnap reggelre ébredt.
Barna Marci
Új hozzászólás