Látványos, karakteres és gólgazdag futball helyett kiábrándító vereség volt a jutalma annak, aki kellemes délutáni kikapcsolódásban bízva megnézte a DVSC labdarúgóinak dorogi fellépését.
Az Aranycsapat egykori legendás kapusáról, Grosics Gyuláról elnevezett arénában a fiúk csak keresték a másodosztály listavezetőjéhez méltó formát. Feleslegesen behajított mentőöv lenne magyarázatként említeni, így csupán a tényszerűség okán tenném szóvá a játékvezetői működést, amely enyhén szólva sem könnyítette az első felvonásban megfogyatkozó hajdúságiak dolgát. Tíz emberrel a DVSC nem sok erőt tudott kifejteni, ellenben a masszívan küzdő, ötlettelen cívis rohamokat csírájában elfojtó vendéglátó kétszer is betalált Gróf Dávid kapujába, otthon tartva a három pontot.
A szurkolót persze már rég nem forrázza le a kínos vereség, elvégre a Huszti Szabolcs-Toldi Gábor edzőpáros színrelépése óta ez volt a negyedik – az Ajka, a Vasas és az MTK elleni bukások után. Noha Pécsett és a legutóbbi Soroksár elleni csörtén már meg-megvillant valami abból, amit vezetők, edzők és szurkolók elvárnak a csapattól, az NB1 kapuja felé közelítve azért kijelenthető: ez még mindig fájón kevés. Mert ugyan meccsből egyre kevesebb van hátra, és a Vasutas továbbra is az élről szemléli üldözői versenyfutását, egyelőre nem látni esélyét annak, hogy az élvonalról szőtt álmok valóra váltása nem vezet majd izzasztó és ijesztő pillanatokhoz. Az persze nem kérdés, hogy a második liga játszani nem akaró többségéhez képest kimondott felüdülés lesz megmérkőzni a legmagasabb osztály játszani akaró, vagy minimum próbáló alakulataival, ugyanakkor a helytálláshoz a piros-fehér gárdától is lényegesen jobb játékra és felfogásra lesz szükség. Olyasfajta szint megugrására, amelyet a jelenlegi garnitúrától talán nem érdemes elvárnunk.
Annyit azonban mindenképp elvárhatunk, hogy az idény hátrelévő ütközetein olyan teljesítményt nyújtson, amely, ha el nem is oszlatja a kétségeket, legalább enyhít azokon. Elsőként a sorban jön az örök rivális Nyíregyháza elleni derbi. Kiváló alkalom arra, hogy legalább egy napig senki ne gondoljon az izzasztó és ijesztő NB1-re Debrecenben.
Tóth Sándor
Új hozzászólás