Komoly feladat előtt állt szombaton a DVSC, hiszen a Kisvárda elleni, hazai győzelmük után a IX. kerületbe vezetett útjuk. Herczeg András „fiai” kétszer is betaláltak a több mint húsz meccse veretlen Ferencvárosnak, a gólok pedig egy pontot értek.
A listavezető Fradin végig érzékelhető volt némi meglepettség a bátor, kezdeményező és harcias hajdúságiak láttán, de 2-2 lett a vége. Érdekesség, hogy a két csapat elmúlt hat összecsapásából öt végződött döntetlenre, ráadásul három találkozón gól sem született.
Az Üllői úton csaknem 9000 szurkoló gyűlt össze (körülbelül 150 debreceni) a rangadóra, amelyet a zöld-fehérek kezdtek határozottabban. A két szélen játszó Varga és Bőle a megszokottól eltérően ezúttal leginkább Lanzafamét próbálták kiszolgálni. Nyomást helyeztek a Debrecenre, igyekeztek a tizenhatoson belülre játszani a labdát és közeli helyzeteket kialakítani. Ebből a betömörülésből született az első nagyobb helyzet - meglepetésre a mi javunkra. Varga Kevin labdát szerzett és a jobb szélen kezdett hatalmas vágtába. Egyetlen védő próbálta útját állni, azonban cselezett és tisztán lőhetett, de a labda elment Dibusz kapuja előtt és kicsivel mellé gurult. Ez kellett ahhoz, hogy kezdeményezővé váljon a vendégcsapat. A Fradi folytatta letámadó, agresszív játékát, de a 20. percben jött a csattanó: egy eltévedt beadást követően a hazai tizenhatos túloldalára, Bódihoz került a labda, aki megismételte a beadást, ezúttal hajszálpontosan Takácsnak, aki védőjétől nem zavartatva magát, kihasználta a lehetőséget és bevágta a kapuba. Az állás 0-1.
A 24. percben Heister sárgát érően szabálytalankodott, majd a 31. percben hasonlóképp, így a meccs kétharmadára emberelőnybe kerültek a Herczeg-tanítványok.
Az első félidő hátralévő része „békésen” zajlott, mindkét oldalon láthattunk veszélyes próbálkozásokat, azonban ami érdekesebb, igen vitás helyzeteket is. Az egyik legnagyobb port kavart jelenet mindenképp Lovrencsics és Bódi „balesete”. Egy debreceni offenzívát követően tisztáztak a védők, viszont a labda Bódihoz került. Nem tudta pontosan átvenni, tovább csúszott a lábáról, a lába pedig még a levegőben járt, amikor az érkező Lovrencsics a labdával szinte nem is foglalkozva, még a magasban bokán durrantotta a vendégek kapitányát. Ádámot hosszan kellett ápolni, de mindössze a félidő végét jelző hármas sípszó hangzott el. Iványi játékvezető helyénvalónak ítélte az esetet.
A második játékrészben valamivel több mint kettő percet kellett várni, hogy ismét gól szülessen. Varga Roland szabadrúgását fejelte Lanzafame a kapu alsó sarkába. Hazai egyenlítés, 1-1.
A találat után érezni lehetett, hogy egyre nő a feszültség. Először Lanzafame kapott sárgát az 51. percben, majd miután Bereczki leváltotta a végig lendületesen futballozó Bódit, egyből besárgult. Négy perccel később Herczeg András további vérfrissítést hajtott végre - a gólszerző Takács helyett Könyves Norbert kapott lehetőséget. Alig tíz játékperc elég volt tizesünknek, hogy egy kiváló indítást követően kapufát találjon, a visszapattanót pedig Szécsi bombázta a hálóba. Ismét vezet a Loki, 1-2.
A DVSC immár másodízben jutott nagyobb levegővételhez. A hajrában mindent megtettünk, hogy a kapu elől eltávolítsuk a játékszert és amennyire lehet, esetleg kontrázzunk is. Tizedik szögletét végezte el az FTC, a labda megtalálta Lanzafamét, ő pedig Nagy Sándor kapujának alsó sarkát. Az állás a meccs végéig változatlanul 2-2.
A találkozó egészét tekintve egy bátor, összetartó és komoly, támadó stratégiával futballozó Debrecent láttunk, míg a vendéglátókon nemegyszer érződött a bizonytalanság. Ez leginkább az elkövetett faultokban és azok súlyosságában mutatkozott meg, függetlenül attól, hogy már a meccs korai szakaszában egyértelmű figyelmeztetést kaptak a pályán maradók Heister kiállításával. A Loki remek úton halad a további pontok, győzelmek felé, és komoly potenciál, rengeteg megvalósítható lehetőség van mind a támadó, mind pedig a védekező beállású csapatszerkezetünkben.
Csapatunkra egy hét bajnoki szünet vár, majd október 20-án Paksot látjuk vendégül a Nagyerdőn.
Barna Marci
Új hozzászólás