Ez az írás nem ostoba román buszvezetőről íródik, aki kilenc emberrel a háta mögött a telefonján szórakozik, aminek következtében frontálisan ütközik egy teherautóval. És kilencen meghalnak. A tragédia a napokban történt. Szörnyű.
Sokan talán nem tartják hasonló tragédiának, és nem is keltett akkora sajtónyilvánosságot, pedig megtörtént egy másik borzalom: Győr-Ménfőcsanakon, egy löszfalban, az ott fészkelő gyurgyalagok üregeibe purhabot fújtak valakik. Kívülről összesen 34, kézzel betapasztott üreget és 33, purhabbal „kifújtat” számláltak meg a természetvédők, de később kiderült, sok helyen a kézzel betapasztott lyukak mögött is ilyen töltőanyagot nyomtak az üregbe.
Mi ez, ha nem szándékos gyilkosság? Gyilkosság. Ne szépítsük! Emberről, vagy állatról van szó, mindegy.
A jogszabályok szerint a gyurgyalag elpusztítása, vagy a fészkelőhelyük súlyos károsítása bűncselekmény. Bűncselekmény. Csakúgy, mint egy ember megölése.
A csodálatos szépségű madarat 1979-ben és 2013-ban Az év madara címmel tüntették ki, eszmei értéke 100 ezer forint. De egyáltalán nem az eszmei érték számít. Hanem az élet. Egy alkoholista, lepusztult, semmirevaló, céljavesztett embernek vajon mennyi az eszmei értéke? Ki tudja? Nem is érdekes. Az élete a fontos. Ami számára a legfontosabb. Meg talán néhány embertársa számára.
A nemzeti park munkatársai három elpusztult madarat találtak, kettő a lyukban fulladt meg. Az egyik megpróbált egy oldaljáratot vájni, s kitörni, de még 30 centiméter hiányzott neki: megfulladt.
Borzalmas! Élve eltemetés.
Nem kérdem, hogy milyen lelke van az ilyen embernek. Mert tudom, hogy semmilyen. Hulladék. Semmirevaló.
És a többi madár? Aki nem tudott a fészekbe jutni? Velük mi lesz? Úgy kérdezem, ahogy emberrel kapcsolatban kell: VELÜK. Nem pedig AZOKKAL.
Hasonló eseteknél föltesszük a kérdést: tesz-e ilyent az állat? A kétkedők persze magyarázzák: bizony tesz, ha életben akar maradni, ha a létfenntartásáért harcol.
Hát igen! És, aki batapasztotta a lakólyukakat, milyen létfenntartásáért küzdött? Vagy csupán szórakozott, magában röhögve?
Akivel csak találkoztam a hír megjelenése után, mindenkinek elmondtam a történetet. A legkülönbözőbb vélemények, ítéletek születtek. Volt, aki a halálát kívánta a gazembereknek. Volt, aki azt mondta, zárják őket is egy levegőtlen börtönbe. Akadt, aki kezét, lábát törette volna az elkövetőknek. A legszerényebb az volt, aki tíz év börtönt kívánt a madárgyilkosoknak.
Nehéz ilyen esetnél higgadtnak, igazságosnak maradni. De azt gondolom: legalább annyit megérdemelnek az elkövetők, hogy soha ne lássanak olyan szép Istenteremtést, mint a gyurgyalagok! Nem érdemlik meg, maradjanak életük végéig egy szürke, szeretet nélküli világban!
Barna Attila
Rövid videó a gyurgyalagokról: ITT
Új hozzászólás