Csak egyetérteni lehet Ráckevei Annával, a Csokonai Nemzeti Színház igazgatójával, aki azt mondta: nagyon jó érzés volt végignézni az évadnyitó gálát.
Szép estéket, Debrecen! címmel szombaton (augusztus 27-én) tartotta nagyszabású, színes estjét a Csokonai színház társulata. Azt est rendezője és egyik műsorvezetője, Vranyec Artúr arra vállalkozott, hogy keresztmetszetet adjon a művészlét örömeiből, nehézségeiből. Dalok, monológok, versek, rövid színpadi jelenetek egymás utánját láthatták a nézők, és egyúttal ízelítőt is kaptak a 2016-2017-es évad új darabjaiból.
Az előadásrészleteket végig finoman humoros konferálások, miniinterjúk kötötték össze, még élvezetesebbé téve az estet.
Több jelenet kimondottan erre az estre íródott, beleszőve olykor a művészek magánéleti szálait, de elhangzott például a Ripacsok című film közismert dala, az Egyedül nem megy, felhangzott a Hazám, hazám, részletet láthattunk az Imígyen szóla Louis de Funes című monodrámából, vagy a Kőműves Kelemen című rockballadából.
Szívszorító gesztusa volt az estnek, amikor kivetített fényképekkel, operarészlettel emlékeztek meg a nemrég elhunyt Tréfás Györgyről. A korábban távozott Kóti Árpádra pedig pályatársai emlékeztettek egy-egy hozzá fűződő, humoros történettel.
Megtudhattuk, hogy a most kezdődő évadban vendégszereplést vállalt a Csokonai színházban Nagy Kálózy Eszter és Szarvas József, és készül egy darab Csikos Sándor rendezésében Mensáros László 1956-os emlékezéseiből.
Az évadnyitó gálaestet idén negyedik alkalommal rendezték meg, remek hagyományt teremtve a színházrajongók számára. Aki amúgy is szeret színházba járni, annak csak erősödhetett a hite, hogy jó, egyre jobb a Csokonai színház. Akik pedig most kezdenek érdeklődni e művészeti ág iránt, azok csak sajnálhatják, hogy eddig távol maradtak az előadásoktól.
Jó volt végigélni az estet, és jó lesz beülni egy-egy régi-új darabra, elvarázsolódni a hétköznapi élet zajától.
Barna Attila
Új hozzászólás