A biztonsági őrtől kérdeztem:
- Hol parkoljak?
Vállat vont, széttárta karját: - Ahol tud.
Persze, részemről provokatív a kérdés, hiszen az adóhivataltól bő száz méterre lakom, akár gyalog is „odatalálok”. Autóval parkolni azonban meglehetősen nehéz. Ugyanezt elmondhatják a környék kettőszáznegyven lakásában élő kocsitulajdonosok is. A NAV-ot felkereső ügyfelek járművei ellepik az utcákat. A Faraktár utca ezen részén áldatlan állapotok uralkodnak.
De kezdjük az elején. A környék 1962-ben népesült be, amikor átadtak nyolc négyemeletes társasházat. Ezekből három épület fogta közre a Pavilon, később Bocskai laktanyát. A kaszárnyát a rendszerváltás után kiürítették, az épületek ebek harmincadjára jutottak. Amit lehetett, elvittek belőle. A lakóépületekhez legközelebbi kaszárnyarészt egy vállalkozó bérelte ki, paintball központot alakított ki. A festékpatronnal lövöldözők sem kímélték az épületet, felgyorsítva annak amortizációját. A hajléktalanok is hamar ráleltek az ingyen lakhatási lehetőségre.
Az ezredforduló után, tízéves enyészetet követően, hozzáfogtak a felújításhoz. Újabb szárny felhúzására is sor került. A városatyák döntésével az adó- és statisztikai hivatal, valamint a Kossuth Gimnázium költözhetett oda. Már akkor sem volt szokás a helyiek megkérdezése, tájékoztatása, így az ott lakók meglehetős késéssel értesülhettek az új „szomszédok” beköltözéséről. Nem tehettek mást, beletörődtek a megváltoztathatatlanba. Érezték, nem lesz többé nyugalmuk. Az eddig csendes lakótelep zajos, forgalmas hely lesz. Sajnos, nem tévedtek.
A felújított épületekbe 2005-ben költöztek be a fentebb említettek. A keskeny szervizúton csúcsidőben elviselhetetlenné vált a forgalom. A rossz aszfalton, a 30 km/h-s sebességkorlátozás ellenére, száguldozó autócsordák percekig akadályozzák a gyalogosok átjutását, az ott lakó autósok kifordulását. A szűk utcában alig fér el egymás mellett két autó. A sokszorosára növekedett forgalom a lakásoknak sem tesz jót. Súlyosabb autóktól, sőt teherszállítóktól rázkódó házak lakásainak falain megjelentek a repedések. Ám mindezen problémán túlmenően legkomolyabb gond a parkolás megoldatlansága. Ugyan a NAV székház alá építettek parkolót, oda azonban csak az adóhivatal dolgozói vihetik járgányaikat. Az ügyfelek a NAV előtti szűk utca egyik oldalán, a környező épületek kocsibeállóiban, a szervizúton (gyakran szabálytalanul is, akadályozva a forgalmat), a Faraktár utcai felüljáró alatt és távolabbi utcákban kényszerülnek járműveiket hagyni. A zöld területet sem kímélik. Bár a környék parkjai IV. osztályú minősítésűek, ahol gyakran térdig ér a fű, tele szeméttel, kullancsokkal, azért mégis vegetáció, óvni kellene. Hébe-hóba megjelennek a közterület-felügyelők, megbírságolnak néhány autóst. A „lopóautó” is gyakori vendég az utcában. Ezen akciók azonban csak a város bevételét növelik, ráadásul nem visszatartó erejűek. Minden marad a régiben: por, zaj, időnként elviselhetetlen forgalom.
2007-ben, a megboldogult Balla Irma önkormányzati képviselő lakossági fórumot szervezett. Ezen bemutatta a környék rendezési tervét, hogy a terület végre normálisan nézzen ki. A terv a parkolási gondok enyhítését is tartalmazta, szabályszerűen kiépített parkolóhelyek létesítésével. Az elképzelés éppen a helyieken bukott el. Azok ágáltak leginkább a rendezési terv megvalósítása ellen, akik hangadói voltak elégedetlenségüknek. Mondták, hogy akár saját testükkel állják el a munkagépek útját. Kár, mert a tervrajzokat látva, parkolás ügyben kielégítő megoldás születhetett volna.
A lakossági fórum óta nem történt újabb kezdeményezés. Minden úgy maradt, mint közel tíz éve. Csak a forgalom erősödött. Egyre többen rendelkeznek autóval, egyre több az adóhivatal ügyfele. A lakók rezignálttá váltak. Úgy érzik, a városvezetés magukra hagyta. A NAV-nál tett panaszok süket fülekre találtak. A környék élhetetlenné vált.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás