Úgy vagyok, mint egy kisgyerek, akinek elvették a játékát. Ugyan nem ordítok, toporzékolok és verem magam a földhöz, de bosszantó. Sőt, több! Nevessenek ki, de élemedett korom ellenére zokon vettem a megvonást.
Na, de kezdjük az elején! Ötéves koromban, mint sok hasonló korú társam, mozdonyvezető akartam lenni. Tízévesen és tizennyolcévesen is. Megcsapott a mozdony füstje. Szüleim oly gyakran vittek túrázni, hogy majd’ minden héten vonaton ültünk. Szerettem a mozdonyokat, a 424-es Bivalyt, a 411-es Trumant, a 324-est, a kis mokány 375-öst. Megálltam mellettük, hosszasan tanulmányoztam őket. Ha a mozdonykonyha ablakán kikönyökölt a Vezér vagy fűtője, meg is szólítottam őket. Lakásunk a Miskolc-Ózd vonaltól alig másfél kilométerre volt. Esténként kinyitottam a konyha ablakát és így vártam az utolsó, Ózd felé induló vonatot. A Sajóecseg utáni szakaszon lehetett hallani a 424-esek jellegzetes zihálását, a vagonok ütemes zakatolását.
Egyszóval vasútmániákus lettem. Gépipari után természetes választásnak tűnt a MÁV Miskolci Igazgatóságának felkeresése. Illetékes káder feltolta a szemüvegét, én pedig kicsit remegő hangon előadtam kérelmem:
- Mozdonyvezető szeretnék lenni.
A káderben ez az ajánlkozás nem váltott ki lelkesedést. Unottan kérdezte:
- Ölvtársam! – mert úgy látszik Szeged környékéről származhatott. – Volt már katona?
- Nem.
- Akkor jöjjön vissza azután.
Így lettem, némi kitérővel gyógypedagógus. Ám a vasút iránti szeretetem megmaradt. Minden érdekel, ami vasút. Jónéhány facebook-vasutas poszt tagja, vasúttal kapcsolatos könyvek, folyóiratok olvasója vagyok. Örülök, ha a kocsim előtt lezárul a sorompó, és húz el előttem egy szerelvény. A mai napig megdobogtatja szívem.
Egyik kedvenc szórakozásom volt a vonatok mozgásának követése (most már így, múlt időben). Néhány éve egy nagyon jó app került a netre. Az ország vasúti hálózata és a rajta közlekedő személyszállító vonatokat mutatta. Nemcsak hol jártukat, de a menetrendhez viszonyított késéseiket is. Ez utóbbit könnyű volt kiszűrni. A zöld kis korong jelzése szerint a szóban forgó járat pontosan közlekedett. A sárga tizenötperces késésig jelzett, a barna egy órán belülit mutatott, a piros pedig azon túl. Minden nap többször felmentem a felületre. Mindig akadt késő vonat, nem is egy. Például június 16-án este a Balaton körül öt szerelvény is bepirosodott.
A bajok akkor kezdődtek, amikor a közlekedésért felelős miniszter bejelentette és bevezette: a húsz percnél többet késő vonatok utasainak a menetjegy árának felét visszafizetik. Hamar kiderült, ez gyorsan a MÁV anyagi csődjéhez vezetethet. Hiába a politikai akarat, a vonatok tetemesen késtek. A minisztérium trükközni kezdett. A sokat késő vonatok egy része az egyik pillanatról a másikra eltűnt a képernyőről. A menetrendtől notóriusan lemaradó esti Hortobágy EC fantomként suhant végig az alföldi sötétségben. A térképen egyszerűen nem lehetett követni.
Szokták mondani: van még lejjebb. Igen, van. Ma reggel (június 21.) szokás szerint ráklikkeltem a honlapra. Meglepetésemre egy értelmezhetetlen térkép jött be. Vissza. Újra ráklikkeltem. Ugyanaz. Harmadszor is. Itt valami nincs rendben! Felmentem a facebookra. Két perc alatt megkaptam a választ. A közlekedésért felelős miniszter letiltotta a lapot. Intézkedésével elvette egyik szórakozási lehetőségem. De ha jobban belegondolok, akkor ez nemcsak egyedül az én fájdalmam, hanem minden magyar állampolgáré. Ugyanis ez nem más, mint kőkemény cenzúra. Mint a Horthy-rendszerben, de a kommunizmus ideje alatt is. Ez most egy észak-koreai típusú lépés. Az információhoz férés joga, a tájékoztatás kötelessége sérül. E diktatórikus lépés helyett egyszerűbb lenne a MÁV nehéz helyzetének beismerése, és valódi intézkedésekkel (új mozdonyok, vagonok beszerzése pályakorszerűsítés, infrastruktúra-fejlesztés) orvosolni azt. Erőszakkal nem megy semmire. A vonat lerongyolódott pályán nem fog százhatvannal száguldani, még ha a miniszteri parancs így szólna is. Így is vannak az országban életveszélyes szakaszok (pl. Debrecen-Nagykereki), ahol az utasok naponta balesetveszélynek vannak kitéve.
Summázva: nem izomból kellene a MÁV problémáit megoldani (elkendőzni?), hanem felelős gondolkodással, szakértelemmel, pénzzel és sok-sok munkával.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás