Németh István (becenevén Isti) 1993-ban látta meg a napvilágot. A debreceni Szent Család plébánia templomában kiskora óta végzett szolgálatot. 2018. június 23-án szentelték pappá, majd püspöke tanulmányai folytatását kérte tőle és Rómába küldte tanulni.
Egy rövid időre most hazatért, a Svetits gimnáziumban tanít hittant, de hamarosan visszautazik az olasz fővárosba. Ezt a kis „szabadságot” kihasználva beszélgettem vele karrierről, hivatásról, célokról és hétköznapokról.
- Minden út Rómába vezet - tartja a mondás. A papok, ministránsok, diakónusok esetében ez hogyan érvényesül hosszútávon?
- Nyilván Rómának van egy központi jellege, egy egyházi vezető szerepe, ott van a pápa, az egyház feje. Ettől függetlenül azonban nincsen olyan kényszer az emberekben, hogy mindenképpen el kell oda jutni. Ministránsok előtt adott a lehetőség, hogy elmenjenek például a ministránstalálkozóra vagy a fiatalok számára a Ifjúsági Világtalálkozó, ha Rómában rendezik. Papok alapvetően vagy zarándokként jutnak Rómába vagy a tanulmány viszi oda őket, de ezeket a tanulmányokat nem szükségszerű ott is befejezni.
- Ministránsként a Szent Család Templomban kezdett. Hogyan fogalmazódott meg önben, hogy ezt a pályát kell választania és ezt a hivatást kell gyakorolnia?
- Konkrét időpontot nem tudnék mondani, mikor és hogyan alakult ki bennem, hogy pap szeretnék lenni. Ez folyamatosan érlelődött. Ministráltam, a Svetitsbe jártam. Aztán a Svetitsből elkerültem, de az egyháztól nem távolodtam el. Bérmálkoztam, ifjúsági hittanra jártam, de a legnagyobb élmény mégis a franciaországi, Taizé-i zarándoklat volt, ahol rendszeresen szerveznek ifjúsági találkozókat. Én is részt vettem egy ilyenen és annyira megfogott, hogy talán ott fogalmazódott meg véglegesen az elhatározás.
- Ez év júniusában szentelték pappá, azóta már a Svetitsben is celebrált misét. Milyen érzés volt római tanulmányai után visszacsöppeni a svetitses környezetbe?
- Jó érzés volt, habár annyira nem is távolodtam el. Anyukám itt dolgozik, így amikor itthon vagyok, mindig bemegyek az iskolába, amikor van lehetőség, helyettesítek. Éppen ezért nagyon pozitív élmény volt, hogy visszajöhettem és misét is tarthattam, nem is keveset. Gondolok itt az évnyitó szentmisére és a mindennapos reggeli misékre a nővérkápolnában, vagy éppen a kápolna búcsúmiséjére, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. Ami pedig a tanítást illeti – teljesen felüdítő itt lenni: nagyon értelmes, okos gyerekek járnak ide, élmény őket tanítani.
- A közéletben, amikor nem a hivatását gyakorolja, mivel szereti az időt tölteni? Mik a hobbijai?
- Mostanában csak a papi hivatást gyakorlom. De amikor tehetem, nagyon szeretek utazni, kirándulni, főzni, orgonálni. Ugyanakkor nagyon fontos az is, hogy a családdal és a barátaimmal is sok időt töltsek. Az olvasás területén pedig a kikapcsolódás a fő célom, ezért a krimikért rajongok.
- Egy kisebb válaszút elé állítanám: ha csak az egyik mellet dönthetne, Olaszországot és Rómát, mint a kereszténység központját vagy Magyarországot és Debrecent, mint hazát választaná? Melyik áll közelebb önhöz?
- Szerencsére erről még nem kell komolyan döntenem. Ha mindenképpen választanom kell, rendkívül fontosnak tartom a hazát, de legbelül előbb vagyok katolikus. A kollégiumban, ahol élünk, vannak németek, svájciak, magyarok is, de néptől függetlenül alkotunk egy katolikus közösséget, ami nagyon meghatározó számomra – mi mind Krisztushoz, az egyházhoz tartozunk. Emellett természetesen nagyon fontos Magyarország és büszke vagyok a magyarságomra.
- Hosszú távon a terve itthon maradni vagy Rómában folytatni a papi szolgálatot?
- Hála Istennek, a hivatásom e kérdésére tényleg nem kell válaszolnom. A papokat a püspök helyezi el és ő adja a feladatot, a szerepkört, amit az egyházban el kell látni. Nekem most azt adta, hogy tanuljak, Rómába is így jutottam el négy évre. Utána rajta múlik, hogyan rendelkezik. Persze, amit legbelül szeretnék, és ami sokkal jobb is lenne, hogy itthon dolgozzak. Itt vagyok otthon, itt ismerem az embereket, itt vannak azok, akikkel együtt nőttem föl és mégiscsak itthon a legjobb.
Barna Marci
Új hozzászólás