Debrecen volt polgármestere, Kósa Lajos megint belekeveredett valamibe. Ráadásul a napokban napvilágot látott hírek szerint horribilis összegről, több mint négy milliárd euróról van szó.
Ez honi valutában már szinte leírhatatlan mennyiség. A politikus szerint, 2013 januárjában megbízta egy magyar állampolgárságú személy, egy csengeri háztartásbeli asszony (már ez furcsa), hogy devizaszámlája terhére 4 milliárd 353 millió euró értékben vásároljon magyar államkötvényeket, és helyezze el azokat a megbízó nevén vezetett befektetési számlára. Azonnal felvetődik a kérdés: a nő a pénzét miért nem pénzintézetre bízta? Kósa Lajos hogyan került képbe? Miért e kétes hírű jelenlegi miniszterben volt bizodalma? Az ex polgármester szerint négy évig húzódott az ügy, mire úgy gondolta, őt átverték, sőt a megbízó másokat is becsaphatott. Esküdözik, hogy a pénzből egy fillért nem költött.
Az eset pikantériája éppen, az ügyet magyarázó kijelentésében rejlik. A megvilágosodásra a politikusnak négy évre volt szüksége. Ennyi idő alatt döbbent rá, bizony ő egy szocialistákkal szoros kapcsolatot ápolóval üzletelt, de lehet, ha pénzről van szó, teljesen mindegy a partner pártszimpátiája.
Mindenki maga dönti el, a történet mennyire hihető. Kósa Lajos nem először kerül felettébb furcsa ügyekbe. Még épphogy elültek édesanyja sertéstelep vásárlási botránya, itt az újabb. Hosszú évszázados népi tapasztalatot sűríti egyetlen mondatba a közmondás: nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Vagyis véletlen, hogy Kósa Lajos időről-időre ilyen ügyekbe keveri magát? A másik közmondás szerint: addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Biztosan eljön az a pillanat, amikor a politikus lebukik, aki ráadásul még kérkedik is, hogy őt rendszeresen megkeresik, a csengerihez hasonló megbízásokkal. Egy-egy ügylet lebonyolítását bizonyosan nem a megrendelő két szép szeméért végzi. Kósa Lajos Debrecenben még csak Mr.10%-nak titulálták. Úgy látszik, környezetében erős lehet az infláció, mert mostanság már 30%-nál jár.
Debrecen valamikori első embere nem eszével vési be magát a történelembe, hanem a magyar nyelvújítás zsengéivel (pl. huszi, tuszi), nő- és pénzügyeivel, és nem utolsó sorban a választó polgárokat hülyére vevő önmosdatásaival.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás