„Teremts örömöt magad köré színekkel, leld meg önmagad a kiegészítőidben, merj tervezni.” Ezeket vallja Gulyás Dóra, a Betonka megálmodója.
Betonka zuglói műhelyébe érkezem, ahol egy különleges világ tárul elém. Látni itt például nyakláncokat, karkötőket, hűtőmágnest és könyvtámaszt, ha pedig az apróságokra koncentrálok, kitűzőket, gyűrűket, fülbevalókat veszek észre. Minden színes, minden gyönyörű, és minden betonból van.
Dóra karanténművész. Amikor sokaknak – köztük neki is – bizonytalanná vált a munkája a koronavírus miatt, akkor a legtöbben kétségbeestek. Ő viszont azonnal elkezdett gondolkodni, hogyan tudná úgy átvészelni ezt a bizonytalan ideig tartó nehéz időszakot, hogy közben jól is érezze magát.
- Sosem akart saját vállalkozást, akkor mégis, hogyan jött létre Betonka?
- Egy reklámügynökségnél dolgoztam, és amikor 2020 márciusában hazánkban is megjelent a koronavírus, elküldtek egy hónap fizetés nélküli szabadságra. Majd még egyre és még egyre… Biztosra vettem, hogy vissza fognak venni dolgozni, addig is azonban nem akartam otthon szomorkodni, le akartam foglalni magam valamivel. Néhány évvel ezelőtt quilling (papírcsík - a szerző) technikával készítettem ékszereket, amelyeknek sikere volt. Legalább hármat eladtam belőlük - súgja nevetve. - Kitaláltam, hogy a munkám ideiglenes elvesztése miatti önsajnálat helyett inkább megpróbálom ezeket a papír ékszereket tovább fejleszteni, tartósabbá varázsolni őket. Miközben új anyagokkal kísérleteztem, a bátyám szólt, hogy a szemben lévő hobbiboltba kisegítőt keresnek. Elvállaltam a munkát, hiszen úgyis szeretem a festékeket – közben rámutat az asztalára, ami telis-tele van szebbnél színezőanyaggal. - Összességében viszont megviselt ez a helyzet. Három diplomával, árufeltöltőként nem éreztem, hogy ez lenne a karrierem csúcsa, vártam, hogy visszamehessek a korábbi munkahelyemre. A boltban viszont rengeteg új dologgal megismerkedtem, és a munkatársak is kedvesek voltak. Egyik nap kezembe akadt az ékszerbeton. Eszembe jutott, hogy néhány éve már találkoztam ezzel az anyaggal, de meglehetősen drágán árulták a belőle készült tárgyakat (drágábban, mint én most az ékszereimet), így akkor nem kerültünk közelebbi kapcsolatba. Gondoltam, itt az ideje kipróbálni ezt a különleges anyagot. Vettem a beton mellé pár festéket, meg még párat és még párat, aztán beszereztem különböző öntőformákat, és otthon nekiláttam a kísérletezésnek. A párom szerint akkor vagyok a legaranyosabb, amikor a betonnal foglalatoskodom. Biztos azért mondja, mert olyankor csendben vagyok – teszi hozzá viccelődve. - Ő kérdezte meg először, hogy nem akarok-e ezzel komolyabban foglalkozni, és eladásra készíteni betonékszereket. Határozott nem volt a válaszom, hiszem én inkább mindent ajándékba szeretek adni. A kedvesem viszont olyan ajánlattal állt elő, amit nem tudtam kihagyni. Azt mondta, ha elkészítek 200 darab ékszert, ő készít nekem logót, és kitalálja a márkanevet. Napról-napra számolgattam, hány darabnál tartok, majd 2020. augusztus 31-én hivatalosan is elindult a vállalkozásom, 214 darab betonékszerrel. Közben elbocsátottak a korábbi munkahelyemről. A reklámszakmába már nem szerettem volna visszamenni, mert biztosra vettem, ha jön a vírusnak egy újabb hulláma, engem, mint az új lányt fognak elsőként elküldeni, ettől az érzéstől pedig gyomorgörcsöm volt. Maradtam hát a hobbiboltban, mellette pedig árultam a betonkáimat. Voltak napok, amikor az eladásaimból több pénzt kerestem, mint árufeltöltőként, így a kezdeti négy helyett már csak három, aztán csak kettő napot dolgoztam a boltban, majd végül a Betonka vált a főállásommá.
- Honnan ez a sok kreativitás, már gyerekként is érdekelték a különböző technikák?
- Kiskoromtól kezdve minden érdekelt, amit lehetett, azt kipróbáltam. Többek között hímeztem, batikoltam, festettem, rajzoltam, nemezeltem, szóval tudom, melyik végén kell megfogni az ecsetet.
- Mi ad ihletet az új ötletekhez, hogyan zajlik a megvalósítás?
- Én nem cipőket vagy ruhákat nézek az interneten, hanem kiöntőformákat, festékeket. Van, hogy megtetszik egy forma, akkor sokszor még nem is tudom, mi lesz belőle, de ki kell próbálnom, aztán csak később derül ki számomra, hogy kitűzőként, medálként vagy épp hűtőmágnesként fog funkcionálni. Sosem szoktam unatkozni, mindig kitalálok valamit. Még a kiürült tejesdobozban is meglátom a lehetőséget, elég kiönteni betonnal, ellátni fogóval, és máris remek ajtótámaszként lehet árulni.
- Mit gondol, mi az eddigi legnagyobb sikere a vállalkozásának, és mi kellett ehhez?
- Többen azt mondták nekem, hogy ha egy vállalkozás túléli az első évét, az már jónak mondható. Nekem ez már sikerült, ennek mindenképp örülök. Bár nem akartam vállalkozó lenni, hiszen nagy biztonságot jelentett, hogy minden hónap ötödikén megérkezett a fizetésem, de most már nem szeretnék visszamenni dolgozni. Az alkotás lett az életem. Szeretek bejárni a műhelyembe, nem munkaként fogom fel az itt eltöltött időt, örömmel csinálom, és ez nagy szabadságot ad. Anyukám 25 év alatt felépített egy nagy vállalkozást, ő ebben a példaképen. Ő mondta, hogy minden azon múlik, mennyit teszek bele a „zsákomba”, attól fog függeni, hogy mennyit tudok kivenni belőle. Az biztos, hogy rengeteg energiát fektetek a vállalkozásomba. Mindig készítek valami újat, fotózom a termékeimet, próbálok jelen lenni, ezért sokat posztolok, valamint igyekszem mindig fejlődni. Számomra nincs olyan, hogy ha valamit szívvel-lélekkel, kitartóan, sok energiabefektetéssel csinálok, akkor az ne működjön.
- Minden úgy történt a Betonka körül, ahogy azt előre elképzelte vagy voltak nehézségek is?
Nagy sóhajtás után mosolyogva kérdez vissza, mennyi időm van végighallgatni a választ.
- Voltak nem várt akadályok, nem is kevés. A legnagyobb probléma forrása maga a beton volt. Ha elfogyott abban a boltban, ahová mindig jártam vásárolni, akkor el kellett mennem egy másikba. Aztán elfogyott ott is, majd szépen lassan sehol sem tudtam beszerezni, és nem is tudnák megmondani az eladók, hogy mikor lesz újra kapható az ékszerbeton. Rengeteg félét teszteltem. Volt, amelyik túl sokáig száradt. Ez azért nagy hátrány, mert olyan árat szerettem volna a termékeimnek, amit én is jó szívvel kifizetnék, nem akartam túl drágán adni őket. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy minél kevesebb idő alatt, minél többet tudjak elkészíteni. Volt, amelyik minden próbálkozásom ellenére mindig eltört, ahogy kivettem a formából. Aztán rátaláltam a Baumitra. Tökéletesen működött, gyorsan kötött, nem tört, és ennek annyira megörültem, hogy írtam is nekik egy levelet, hogy a betonjukkal megmentették a vállalkozásomat. Azóta ők már a támogatóim is lettek. A másik nehézséget az okozta, hogy ne sírjam el magam, ha néhány napig nem érkezik megrendelés. Csinálni kell akkor is, teljes gőzzel. Meg kellett tanulnom elválasztani a munkát a magánélettől, hogy ne az egész napom betonozással, kísérletezéssel teljen. Muszáj volt kialakítanom saját magamnak egy napirendet, hogy délután igenis fejezzem be, ne dolgozzak késő estig. Még az is jó lenne, ha nem mindig a betonkákról beszélnék. De hát olyan ez, mintha a gyerekem lenne. Igaz, nem az első lépések megtételéről, vagy az első szó kimondásáról, de mindig van miről beszámolnom. Fotókat küldök a páromnak az új alkotásokról, mindig büszkén újságolom el, hogy éppen mit találtam ki.
- Mik a tervei a jövőre nézve, mit szeretne néhány éven belül elérni?
- Jó lenne valakivel együtt dolgozni. A korábbi munkahelyeimen folyton csicseregtünk, itt a műhelyben pedig sokszor nincs kihez szólnom, szeretném, ha ez változna. Jelenleg az interneten árulom a termékeimet. Hamarosan részt veszek egy vásáron is, hogy kipróbáljam, milyen személyesen találkozni a vásárlóimmal. Elképzelhetőnek tartom, hogy néhány havonta vásározzak, vagy karácsony előtt nyílt napot tartsak a műhelyemben, mert úgy tapasztalom, hogy igény lenne rá. Az is jó lenne, ha soha többet nem kellene bejárnom dolgozni máshová. Nem szeretném elveszíteni ezt a szabadságot, amit magamnak építettem fel. Nagyon újító élmény volt megtapasztalni, hogy örömmel járok be a munkahelyemre, nem akarom ezt feladni, ezért továbbra is mindent meg fogok tenni, hogy ezt meg tudjam tartani.
- Többször láttam már, hogy vannak olyan időszakok, amikor egy-egy termékcsoport eladásából befolyó összeg bizonyos részét felajánlja különböző helyekre. Szívügye a jótékonykodás?
- Nagy felismerés volt, hogy olyasmit csinálok, amivel tudok másoknak segíteni. Ha pedig megtehetem, akkor meg is teszem. Legutóbb egy ifjú filmrendezőnek segítettem, aki iskolák számára forgat filmet a melanómáról, és annak lelki hátteréről. Szeretek másoknak segíteni.
Dóra azzal zárja mondanivalóját, amit mindenki megszívlelhet: - Mindenki, akinek van rá lehetősége, hogy segítsen, nagyon jó lenne, ha meg is tenné!
Fekete-Vadászi Erika
Új hozzászólás