Az önkormányzati képviselőválasztás napjának közeledtével egyre erősödik a jelelölő pártok, szervezetek és jelöltjeik kampánya. Jelenleg a választópolgárok aláírásainak gyűjtése folyik, a Választási Iroda előírta limit elérésének érdekében, mely feltétele a választásokon történő indulásnak.
Ahány jelölő, annyi módon gyűjti, vagy már gyűjtötte össze az aláírásokat. A Fidesz aktivistáinak hadát küldte az utcára, jelöltjeik számára a megfelelő számú aláírás összegyűjtésére. A LMP aláírásgyűjtő pontokat állított fel, ahol várták a szimpatizánsok szignóit. A DK is így tett. A civil szervezetek és egyéni jelöltek inkább választották a személyes kontaktuson alapuló aláírásgyűjtést, azaz választási körzetük lakóit személyesen keresték fel, beszélgettek el velük. A gyűjtés látszólag sziszifuszi módja, de hosszabb távon mindenképpen megtérülő „befektetés”.
Jómagam a DISZ Közéleti, Kulturális és Sport Egyesület jelöltjeként az 5. választási körzetben, emeletről-emeletre járva csöngettem, kopogtattam be minden lakásba. Volt, ahol nem nyitottak ajtót, pedig otthon voltak. Máshol csak ajtón keresztül kiáltották, hogy már aláírtak. Főleg idősebbek, meglátva és megértve jövetelem célját, harsányan hangoztatták narancssárga érzelmeiket (rezsicsökkentés? A nyugdíjak reálértékének megtartása? – csupa mákony, mormogtam magamban). Számtalan, lakásajtón kirohanó kutya vett szagmintát lábamról, de szép cirkás macska is dörgölődzött hozzám, aminek majd a következő kutya vicsorgó közelítésekor éreztem hátrányát, ráadásul az egy pitbull személyében loholt felém. Szerencsére gazdája erélyes felszólítására blokkolt a sötét folyosón, és behúzott farokkal somfordált vissza a tulaj lába mögé. Egyedülálló férfinél a túrós csusza készítés legkritkusabb pillanatában, a tészta leszűrésekor érkeztem, szomszéd garzonban szalonnázó bácsika mellett írt alá felesége. Többen alig valamiben fogadtak. Öreg nénin is csak bugyi és póló feszült. Feleségek nem mertek dönteni férjük nélkül, akik éppen szeretteiktől távol dolgoztak, vásároltak vagy éppen szaunáztak a gyógyfürdőben. Meglepően sok albérlő nyitott ajtót.
Minden lépcsőházban legalább egyszer elhangzott, hogy nem politizál, a választás nem érdekli. Lakók szeretett pártjaikat éltették, mások pedig szidták a Fideszt, mint a bokrot. Gyurcsány neve után majd’ mindig mutattak valami csúnyát. Idősebbek sóhajtozva emlékeztek az előző rendszerre, amikor jobb volt nekik. Beszéltek munkanélküliségről, alacsony fizetésekről. A városvezetésről sok jót nem hallottam. Véleményük szerint a nagyberuházásokra fordított pénzt jobb lett volna a városra fordítani. Nem sok hasznuk van a stadionból, sport- és jégcsarnokból. Az elvakult fideszeseket leszámítva, mindenki egyöntetűen vélekedett: a városvezetők jól megszedték magukat, korruptak. Kósa Lajos távozásának többen örülnek, mint sírnak utána. Meglepően sokan üdvözölték a civil szervezetek megjelenését a választási palettán. Személy szerint is sok helyen kívántak jó szerencsét, remélve a változást. A lakók, pártállástól függetlenül, még a Debrecen focicsapatával kapcsolatban kerültek azonos hullámhosszra. Bármennyire gyatrán játszik a csapat, akkor is „Hajrá Loki!
Bár nem vélemény, de vérlázító. Éppen ma láttam: a Fidesz nem állt le az aláírásgyűjtéssel. Jelöltjei rég beszerezték az induláshoz szükséges mennyiségű aláírást, mégis újabbakat gyűjtenek. Saját szerkesztésű íveik megtévesztik a lakosságot. Már rég nem a képviselőjelöltek támogatásról van szó, hanem a párt adatbázisának bővítéséről. A narancsosok azonban úgy adják be a népnek, mintha még mindig a jelölteknek gyűjtenének aláírásokat.
A polgárokat személyesen kerestem fel. Minden találkozás egyfajta érzelmi kötődés kezdetét jelenti köztem, a DISZ és a választók között. Az aláírásgyűjtés befejezése után folytatom a személyes találkozókat. Az önkormányzati választásokon így lehet esélyem, és esélyünk tisztességes eredmény elérésére.
Somogyi Ferenc
A DISZ jelöltjeinek bemutatkozó interjúi: ITT
Új hozzászólás