A diákok nemcsak szenvedői a jogellenes megnyilvánulásoknak, hanem - figyelmeztető tendenciaként – egyre gyakrabban maguk is Btk.-ba ütköző cselekményeket követnek el.A gyermekkori bűnözés okai sokrétűek: a társadalmilag elfogadott értékektől, normáktól eltérő szülői mentalitás, a családi nevelés, szocializáció hiányosságai, szociokulturális miliő, akciófilmek tömény agressziókínálata, erőszakot sugalló üzenetei…, és még számtalan más szempont.
A gyermeknevelésben a család felelősségét muszáj hangsúlyozni. A mai szülők egyre kevesebbet foglalkoznak utódaikkal: egyrészt, mert mindketten dolgoznak; másrészt, mert munkanélküliek ellustult, tompa, here életmódját élik. A szülők helyett a tévé, az utca, a haverok befolyásolják az ifjú alakuló, ingatag személyiségét.
Az iskola képtelen, de nem is akarja átvállalni a családi szocializációs feladatok egy részét. Mégis, a körülmények kényszerítik ennek megtételére. A plusz terhek rontják a nevelés-oktatás hatékonyságát, a pedagógusok tevékenysége szétforgácsolódik.
Az utca embere egyre gyakrabban lát őgyelgő, céltalanul lődörgő gyerekeket. Tanúja csínyeknek, stikliknek…, és bűncselekményeknek.
A szerző a minap gyermek útonállók akcióját látta. Harmadik emeleti lakása konyhaablakából leste a tavasz apró kis jeleit: az ablak előtti fa lombozódását, a magasban gólyák körözését, hallgatta a cinkék „nyitnikék” követelését.
Eme idilli időtöltésbe rondítottak bele a járdán történtek. Dundi fiú, agyonpakolt iskolatáskával, ráérősen battyogott. Leesett vállú, vánszorgó haladásából arra lehetett következtetni, hogy nem lehetett rózsás kedvében. Talán egyest kapott matekból.
Hirtelen két pelyhedző állú siheder toppant mellé. Se szó, se beszéd, egyet taszítottak rajta. Az elhízott gyermek gyalogbékaként terült a fűre. A két útonálló elmarta a fekvő táskáját. Módszeresen átkutatták. A tolltartóban pénzt találtak, azt zsebre vágták. Rövidet vitatkoztak egy márkásnak tűnő íronkészlet elkommunizálásán, ám nem juthattak dűlőre, mert lekiabáltam hozzájuk.
A két támadó elspriccelt, pillanatok alatt köddé váltak. A megtámadott is meglepő gyorsasággal pattant fel, és eredt futásnak. Mire a helyszínre értem, csak hűlt helyüket találtam.
Vajon mivé válnak a támadók, ha felnőnek? A könnyű szerzés élménye megfertőzi őket. Felnőttként eszükbe sem fog jutni a munka. A lúzerek majd melóznak, pénzt keresnek… - gondolják -, ők meg elveszik. Szerencsére „addig jár a korsó a kútra, míg…”, tehát előbb-utóbb lebuknak.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás