Hozta a kötelezőt a DVSC-SCHAEFFLER a K&H női kézilabda bajnokság 23. fordulójában. A felejthető színvonalú találkozón Köstner Vilmos tanítványai tíz találattal múlták felül a kiesőhelyen szerénykedő Budaörs együttesét.
Egy „életéért küzdő” kiscsapat otthonában mindig kellemetlen a vizit, ez a meccs azonban nem úgy alakult, hogy Dávidnak bárminemű esélye mutatkozzon Góliáttal szemben. Függetlenül attól, hogy Góliát sem csúcsformában futott ki a kezdő sípszóra.
Az Alba Fehérvár elleni fiaskót ugyanakkor kötelező volt feledtetni, és ez a meglehetősen döcögős, izzadtságszagú első percek dacára sikerült is. A kulcsmozzanat egyértelműen Bulath Anita pályára küldése volt: a rutinos karmester okosan szervezte csapata játékát, elöl gólerősen, a védőfalban pedig elszántan játszott, megteremtve ezzel a különbséget a gárdák között.
Aggasztó volt ugyanakkor, hogy a Fehérvár ellen magas szinten kézilabdázó Kovács Anna egy ütközést követően lent maradt az első játékrészben, és már nem is tért vissza a hátralévő időben.
A Bulath-sziporkával záruló első játékrész (10-15) után nem sok kérdés maradt a második felvonásra, a Vasutas a bosszantó hibák ellenére is könnyedén lőtte góljait, és jobb egyéni képességeinek köszönhetően simán nyert tízzel, ám a játékosok vélhetően megkapták a magukét Köstner mestertől, aki a mérkőzést követően nem rejtette véka alá elégedetlenségét: „Nehéz reálisan értékelést adni, mert az egész mérkőzés a kézilabda paródiája volt” –fogalmazott.
Ezen a ponton pedig érdemes megállnunk néhány gondolat erejéig, elvégre hallottunk már rengeteg semmitmondó edzői nyilatkozatot, melyben az érintettek színlelt elégedettséggel alkalmazták közhelyszerű sablonjaik valamelyikét, gondolván, hogy a szakma és a szurkoló nem látta azt, ami a pályán történt.
Ezzel szemben Vili bá’ nem bújt mondvacsinált pozitívumok mögé. Nem beszélt arról, hogy a végeredménnyel a csapnivaló játék ellenére is elégedett lehet, és arról sem, hogy milyen jó volt újra nyerni idegenben. Mi tagadás, fura is lenne ez egy olyan szakember szájából, aki az NB1/B-s Nyíradony kispadján is ugyanakkora maximalizmussal „meccselt”, mint bármelyik bajnoki rangadón, vagy nemzetközi döntőben.
„Emberelőnyben vagyunk…” – üvöltötte az egyik debreceni akciónál, amikor a labda finoman szólva is dadogott a kezekben. Nem csillapodott akkor sem, amikor Szabó Panna sablonos megoldást választott, s beledobta a játékszert a hazai kapusba. Öt gól volt közte ekkor. A vendéggyőzelmet nem fenyegette veszély, a rutinos, edzőként kis túlzással mindent elért, s megnyert Köstner Vilmos mégis önkívületben próbálta jobb, koncentráltabb teljesítményre sarkallni játékosait. Mert neki nem csak az eredmény számít.
Éppen ezért teljesen biztosak lehetünk abban, hogy az Érd elleni hazai derbin egy oroszlánként küzdő, megalkuvást nem tűrő, és nem utolsósorban, magasabb szinten kézilabdázó Lokit látunk majd. Olyat, amilyet Dunaújvárosban, Kisvárdán, vagy itthon a Ferencváros és a Győr ellen.
Mert Köstner Vilmos tényleg megérdemli, hogy egy olyan csapat fusson ki a pályára, amely méltó edzőjéhez. És amely méltó arra, hogy kilépjen az európai porondra!
Tóth Sándor
Új hozzászólás