Hősiesen küzdöttek a DVSC-SCHAEFFLER utánpótláscsapatai a hétvégén megrendezett bajnoki négyesdöntőben. A serdülők a negyedik helyen zártak, míg az ifik aranyként csillogó bronzéremmel gazdagodtak.
Márián Blanka serdülőcsapata a szombati elődöntő és a vasárnapi bronzmeccs után is emelt fővel jöhetett le a pályáról. Ugyan mindkét találkozót elbukták a Loki fiataljai, szégyenkezésre semmi okuk, elvégre végig küzdöttek, és értékes tapasztalatokkal gyarapodtak egy minden kétséget kizáróan eredményes szezon végén. Ráadásul a kíméletlenül erős riválisokkal szemben talán a tisztes helytállás volt a maximum, amit elérhettek.
Ami a papírformát illeti, Győrvári Viktor tanítványai sem a garantált éremszerzés reményében utaztak Rácalmásra. Annyi előnyük mindenképp volt a fiatalabb korosztállyal szemben, hogy ők tavaly már belekóstoltak a finálé légkörébe. Miképp abban is biztosak lehettünk, hogy a debreceni lányok újfent kiadnak magukból mindent, ellensúlyozva ezzel az esetleges különbségeket.
A NEKA elleni, döntőbe jutásért vívott találkozón aztán hiába lépett el többször a nyugati pontvadászat győztese, a kiélezett helyzetekben rendre megdobbanó Loki-szív átlendítette a piros-fehéreket a holtpontokon. Végül hetespárbaj döntött, amely során kétgólos hátrányból álltak fel a balatonboglári lányok, a „hirtelen halál” után pedig ki is harcolták a fináléba jutást. Búslakodni azonban nem volt idő…
Következett ugyanis a Győr elleni bronzmeccs, ahol hiába játszott korosztályos válogatott, BL-győztes felnőttek között is számításba vett talentumok sora, végig érezni lehetett, hogy valami rendkívüli dolog van készülőben. Borgyos Panna a NEKA elleni csörte után ismét ihletett formában és hatékonyan kézilabdázott, mi több, rá is tett egy lapáttal szombati teljesítményére, de ugyanez érvényes volt társaira is, akik kivétel nélkül kivették részüket a produkcióból. Egyként és egymásért küzdöttek. A rendkívül fordulatos és kiélezett hatvan perc hajrájában Szabó Dóra hárította Pál Tamara hetesét, ám a rendes játékidő ezúttal sem volt elég ahhoz, hogy a felek dűlőre vigyék a mérkőzést.
A „szétlövésben” Szabó ismét lenullázta válogatottbeli csapattársát, Pált, Vámosi góljával pedig már előnyben is volt a Vasutas. A második körben Lancz hétméterese hiába kötött ki Dorci hálójában, a győri játékos leért, így érvénytelenítették próbálkozását, és Poczetnyik Luca sikeres pattintásával már kettő volt közte. Szilovics Fanni rontása után Arany Rebeka még nem tudta feltenni a pontot az i-re, lövése a kapufa külső élén csattant… Megtette helyette Dorci, s harmadik remek védésével dobogóra repítette csapatát. Kezdődhetett hát az örömünnep, amely során kicsik és nagyok, stábtagok és játékosok egyaránt elérzékenyülve járták örömtáncukat.
A csapat a 2018-as négyesdöntő után ezúttal is jelesre vizsgázott. Szintlépésüket kitűnően jelzi, hogy ezúttal már a legutolsó másodpercig kitartott a lendület, a küzdeni tudást és akarást pedig nem lehet elégszer méltatni és hangsúlyozni.
CSAPATMUNKA volt ez a javából, csupa nagybetűvel, ám ahogy Borgyos Panna játszott a hétvége folyamán, arra tényleg nehéz megfelelő jelzőt találni. Az ifjú irányító a mezőny legeredményesebbjeként 26 (!) találatot jegyzett a két meccsen, és egyértelmű vezéregyénisége volt csapatának. Akárcsak a gólvonalon brillírozó Szabó Dóra, aki a rendes játékidőben és a hetespárbajokban is fantasztikus védésekkel segítette társait. Érthető tehát, hogy a tehetséges kapuvédő feldobódottan, ugyanakkor rendkívül szerényen nyilatkozott magazinunknak a bronzcsata másnapján.
- A hétvége legjobbjait ugyan nem díjazták, viszont edződdel, Győrvári Viktorral egyetértettünk abban, hogy Te voltál a mezőny legjobb kapusa ezen a finálén. Hogy érezted magad a kapuban?
- Szerintem Herczeg Lili és a ferencvárosi Hadfi Gréti is nagyon ügyes volt, de örülök, hogy tudtam segíteni a csapatomnak. Különösen azért, mert volt egy hosszabb kihagyásom, és a négyesdöntőt megelőző napokban sem ment úgy a védés, ahogy szerettem volna. Volt is bennem némi aggodalom, de szerencsére élesben már másként alakult a formám, ami nagyban köszönhető a bizonyítási vágynak, amely mindig úrrá lesz rajtam, amikor pályára lépek. Ennek ellenére mindig azt mondom, hogy soha nem lehetek maximálisan elégedett, még akkor sem, ha ez a teljesítmény már közelít ahhoz, amit elvárok magamtól.
- A bizonyítási vágy az egész csapaton érezhető volt.
- Így igaz, mindannyian meg akartuk mutatni, hogy mire vagyunk képesek csapatként. Az évek alatt nagyon összetartó, erős közösséggé formálódtunk, amelyben mindenki jól kijött, s kijön a másikkal. Ennek szerencsére a pályán is megvannak a pozitív hatásai, hiszen tudunk küzdeni egymásért. Ráadásul ez volt az utolsó versenyünk így együtt, ezért mindenképp be akartuk bizonyítani, hogy jó kis csapatunk van. Úgy gondolom, ez a bronzérem méltó megkoronázása volt az együtt töltött időszaknak.
- A hétvégén több válogatott-csapattársaddal is farkasszemet néztél, és a párharcok döntő többségét sikerrel vívtad meg.
- Ilyenkor nyilván nem hátrány az, ha egy kapus ismeri az ellenfél játékosait. A győri Pál Tamarával például együtt kezdtem el kézilabdázni, kis túlzással azt is tudom, mikor fog tüsszenteni. Ez persze fordítva is érvényes, ezért igyekeztem elsősorban magamra fókuszálni, és próbáltam az ösztöneimre, megérzéseimre hagyatkozni a lövéseknél, heteseknél.
- Mindezt írásbelik után és szóbelik előtt, hiszen most érettségizel. Hogy sikerültek az eddigi vizsgák?
- Szerencsére jól ment minden, és tényleg beigazolódott az, amit sokan mondtak nekem korábban, miszerint felesleges aggódni az érettségi miatt. A szóbelik júniusban következnek, de érzésem szerint nem lesz gond.
Tóth Sándor
Új hozzászólás