Sajnos, valószínűleg már mindenki járt úgy, hogy kutyapiszokba lépett. Az emberfia gyakran csak akkor veszi észre, amikor a terjengő bűz okát kezdi kutatni. Az is eltart egy ideig, míg végre a penetráns szag helyét lokalizálja.
Eltüntetésének csak kezdete a bosszúság. A neheze utána következik. Többnyire a cipőtalpra ragadt undorék eltávolítása nem könnyű feladat, ugyanis mire észreveszi, többnyire szétkenődik, azaz egyben nem tüntethető el. Mivelhogy a „baleset” leginkább közterületen következik be, megfelelő eszköz hiányában a bűzforrástól ötletszerűen próbál megszabadulni. A szennyezett felületet a park füvén csuszkolva a nem kívánt massza nagy része eltűnik, de a talp recéiben ott marad. Vékony bottal piszkálva újabb mennyiség távolítható el, ám itt-ott még mindig meglapul néhány apró csomó. A szerencsétlenül járt már nem sokat tehet, a maradék eltávolítását kénytelen a természetes kopásra bízni, vagy hazaérve mosószeres vízzel eltávolítani.
Debrecen közterülete tele kutyapiszokkal. A városban eléggé sok kóbor kutya csatangol, de a négylábúakat szabadjára eresztő, sétáltató gazdik sem tesznek sokat a szennyeződések megelőzésére vagy megszüntetésére. Gyakran járdákon is ott bűzlő kupacokat muszáj kerülgetni, a parkokban pedig jobb nagyon figyelmesen lépkedni, ha a sétálgató el akarja kerülni a szagos kellemetlenséget. Nem elegen tartják be a kutyák közterületen sétáltatása esetén követendő szabályokat. A kutyájuk ürülékét nem tüntetik el. Az ott hagyott fekália egy kupac fertőzésveszély, látványa esztétikusnak sem mondható.
A házunk előtti kis zöldterületen mindig éktelenkedik egy-két rakás. Az utcában szinte minden háznál ugat egy-egy házőrző. Sétáltatásuk során az ebek előszeretettel keresik a bokrokat, a füves részeket, ott könnyítenek magukon. A gazdik végignézik kutyájuk erőlködését, majd amikor kedvencük befejezte dolgát, pórázukon rántanak egyet, s bandukolnak tovább, hátra hagyva a még gőzölgő végbélterméket.
Egy alkalommal tetten értem egy tulajdonost. Kutyáját az ablakunk előtti bokorhoz irányította. Az eb élt az alkalommal és pillanatok alatt kiadós csomagot rottyintott az ágak alá. Már indult volna tovább, amikor rászóltam.
- Van valami probléma? – kérdezett vissza arrogánsan.
Megkérdeztem tőle:
- Mit szólna hozzá, ha a kutyám az ön háza előtt végezné nagydolgát?
- Szétverném a maga képét.
- Fordítva is megtörténhet.
- Na, azt szeretném én látni! – hőzöngött, ám két szomszédom feltűnése és szívélyesnek alig nevezhető szavaik hatására duzzogva nyúlt zsebébe és húzta elő a nejlonzacskót.
- Na, látja! Tudja, hogy kell ezt. Akkor miért nem csinálja? – förmedt rá Misi szomszéd.
Az előbb még verbálisan combosodó szó nélkül kaparta össze a csomagot, majd sietős léptekkel távozott.
Misi szomszéd a mihez tartás végett még utána szólt:
- Nem szeretném, ha újra figyelmeztetni kellene.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás