IZRAELBŐL JELENTI MUNKATÁRSUNK
Valahogy úgy kellene nálunk is a politikát művelni, ahogyan azt Názáretben teszik a helyiek. Lehet, hogy ebben Jézusnak is van némi szerepe, de tény, nincs acsarkodás.
Az Angyali Üdvözlet Templomának városában eleve két polgármestert választottak, ketten irányítják az önkormányzatot. Egy zsidó és egy arab. És ez nem véletlen. Jézus is Ábrahám törzsében kezdte.
Na, most kérem tisztelettel, mindkét polginál elmondták, gond nincs egy szál se, megférnek jól. A múltban is csak azért voltak a városban felfordulások, mert a muzulmánok és a keresztények között támadt vita arról, kinek a temploma legyen magasabb.
Szóval Názáret virágzik, Izrael harmadik legnagyobb városa.
A templom előtt ötvenes harmonikás szólít le. A honnan jöttél kérdésre azonnal rázendít a Monti csárdására. Amikor halkan megjegyzem, hogy ebből az összeállításból a szerző olasz, magyarul teszi hozzá, hogy a csárdás viszont pusztai.
Kiderül Vologyáról, hogy építész, Debrecenben végzett, aztán hazament Harkovba, de nem tudott megélni. Otthon egy zenekarban játszott, Názáretben két éve húzza, megél belőle.
- Megvan még a főiskolám? - kérdezi. Megnyugtatom, semmit nem változott.
Egyébként az ivriten, meg az angolon kívül az orosszal boldogulok a legjobban. Puskint szavaltam az egyik pékségben. A dekabristákról szóló verset még a középiskolában verték belém. Könnyes szemmel mondtam el az első versszakot - minden földi jóval elláttak. Hosszú a vers, tudom végig, holnap is ott reggelizem.
Ha minden igaz, akkor még ezen a héten eldől, hogy Izraelben mutatják be hamarosan egy debreceni szerző holokauszt szimfóniáját. Azt, amelyiket az otthoni hitközség vezetői, még meghallgatásra sem méltattak.
Hiába, na! Jézus is megmondta: senki nem lehet próféta a saját hazájában.
W. Gy.
Új hozzászólás