Csinszka szerelmes volt a magyar irodalomba és művészetbe, ezért választotta férfiúit ezek művelői közül. Adyval kapcsolatban emlegetik legtöbbször, pedig Márffy Ödönnel több ideig kötötte össze a sorsa, számos remek festménynek volt tárgya-ihletője.
S ha hozzávesszük, hogy Tabéry Géza erdélyi íróhoz és Babits Mihályhoz is kötötte egy-egy kis románc, elmondhatjuk: nem kis „rendet vágott” a halhatatlanok között. Pedig fiatalon meghalt, törékeny alakja 40 évesen végképp éteri alakot öltött. 1894-ben született a partiumi Csucsán, s Budapesten halt meg 1934-ben.
Lírikus is volt, tehát nemcsak múzsája, hanem költőtársa is Ady Endrének Vészi József szerint, aki békítőleg próbált közvetíteni Ady és Csinszka édesapja között. Hogy tehetségjoggal forgatta a tollat, mint lírikus, bizonyítsa itt 37 évesen írott egyik verse, amely nyilvánvalóan Ady alakját idézi meg.
(es)
Vallomás a Csodáról
1931 nyara
Figyeljetek rám, fiuk-lányok,
hadd testálom örökre rátok
a Csodát, mit szememmel láttam,
kezemmel fogtam, simogattam,
szivét szivembe befogadtam...
Nem láthatjátok többé mását,
emberformában élő társát
a Csodának, ki lánggal égett,
míg egy órában porrá égett.
Égig lobbant az égő fáklya,
könnyes szemem rémülten látta
a fényt, ami elemésztette.
Kezem még a kezét kereste,
kezembe tévedt finom ujját,
keskeny körmét, karcsu csuklóját.
Barna haja lobogó selyme
tegnap még vállam havát verte,
igéket hirdetett a szája,
vonagló ajka bús korállja
áldást és átkot hagyott rátok...
Emlékezzetek, fiuk-lányok.Szemem barnult arcokra vonza
ma is bőrének izzó bronza,
sötét szemének kékes lángja
éget ma is egy más szempárban,
szeszélyes rajzu, meleg szája
rámijeszt egy idegen szájban, -
mégsem lesz neki soha mása,
mert a Csodának nincsen párja.
Homloka ivelt boltozatja
alatt tüzelt két, bús szeme,
megbabonázóan fekete,
óriás tava a titoknak,
sírásoknak, szédült álmoknak.
Sorvasztó tüzű rosszasága
mélyén vezekelt a jósága.
A jósága - az ő jósága -
minek nem lehet soha mása.
Figyeljetek jól, fiuk-lányok,
hadd testálom örökre rátok
a titkot, mit közelről láttam.
Szívét szívembe befogadtam,
a hitemet zsámolynak adtam,
mégsem láthatom többé mását,
emberformában élő társát.Nem hasonlithat senkire,
sem a szeme, sem a szíve,
kínból halálba szépült szája,
sem az áldása, sem az átka, -mert a Csodának nincsen párja.
Új hozzászólás