A börtön egyik kis zárkájában négyen raboskodtak. Régi épület, szűk helyiségek. Az európai normáknál kevesebb terület és légtér jut egy rabra. A zsúfoltság sem engedi, hogy a zárkában kevesebben tartózkodhassanak.
A rácsok mögött egyhangúan telnek a napok…, bár az odakerültek magukra vethetnek, amiért bekerültek a dögunalomba, a végletekig szabályozott életbe, ahol nincs szabadság, nem érvényesülhet az egyéni akarat. Minden nap minden ugyanakkor van. A szabadságvesztés büntetés a monotóniatűrés próbája, mely terhet továbbnehezíti, hogy a fogva tartottak zárkatársaikat nem választhatják meg. Azzal kénytelenek egy légtérben tartózkodni, akiket odahelyeztek. Tehát a rabság a tolerancia próbája is.
A börtönben nem tűrik a gyerekgyilkosokat, a szexuális bűncselekmények elkövetőit. Gyakran az őröknek kell megvédeni rabtársaik haragjától, lincselésétől. A fogyatékosok, mint a falu bolondjai, az ép értelmű társak „játékszerei”. Jóindulattal viseltetnek velük szemben, de könyörtelenül kihasználják őket. Szórakozásaik alanyai, szenvedői.
Az egyik zárkába értelmi fogyatékos rabot helyeztek. A régebbi lakók benne találták meg napjaik megszínesítőjét. Kitalálták, hogy szellemi kvízt rendeznek. Minden kérdésre a fogyatékos társnak kellet válaszolnia. Ha nem tudta, kokit (fejbe verés ököllel) kapott. Szerény képességei miatt percenként kapott a kobakjára. Harmincnál könyörgött, hagyják abba, mert fáj a feje. Kérése nem talált meghallgatásra. Újabb kérdések, menetrendszerű kokik. Az ötvenedik fejbe verés felé közeledve a játék szenvedője elájult. Vízzel fellocsolták, magához tért, de csak azért, hogy újból elaléljon. A zárkatársak szóltak az őrségnek. Az ügyeletes ápoló érkezett. A magához tért fogyatékos fejfájásra panaszkodott, amire fájdalomcsillapítót kapott. A zárkaajtóban fordult a kulcs, és a rabok megint magukra maradtak. A zárkatársak megdicsérték, mert nem árulta el őket, jutalmul egy szelet csokit kapott. Az értelmi fogyatékos idióta mosollyal majszolta a ritka csemegét.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás