A Hajdúsámsont Hajdúhadházzal összekötő út nyugati oldalán, a Savóskúti-erdő szélén áll Rákóczi fája. A város felöli első kanyarban díszelgett dicstelen pusztulásáig, ám a természet erejét bizonyítja, hogy a fa újra virult és él a mai napig is.
Hajdúsámsonban II. Rákóczi Ferenc fejedelemről a következő monda maradt fenn: 1703. július 26-án a tiszántúli hadjárat során Sámson határában táborozott le seregével. Debrecen szenátoraival, majd másnap főbírájával találkozott a hadisarcot illetően. Katonái a táborozás alatt tüzet raktak és szalonnát sütöttek nyárson. Az egyik vitéz, akit Bényeinek hívtak, leszúrta nyársát a földbe, amelyből szép nagy nyárfa nőtt. A sámsoni emberek elnevezték Bényei nyárfának, Rákóczi fájának. Az évek, évtizedek alatt hatalmas fává terebélyesedett.
A sámsoniak ne sértődjenek meg, de létezik egy másik változat is, amely rájuk nézve kevésbé hízelgő. A történet addig egyezik az előzővel, míg II. Rákóczi Ferenc fejedelem Sámson közelébe nem ért. Az óvatos uralkodó felderítőket küldött előre, kémleljék ki az ellenséget, nehogy meglepjék a labancok. Jó óra elteltével a kémlelők jajveszékelve nyargaltak vissza.
- Mi az? – mordult rájuk Rákóczi.
- Jaj, jaj, jaj, nagyságos fejedelem… - jajbékolt az egyik, de nem jutott tovább, mert a kiállt izgalmaktól aléltan fordult le lováról.
Rákóczi rá se hederített. Izgatottan a másikhoz fordult:
- Mi az a rettenetes, amit társad képtelen volt elmondani.
- Nagyságos fejedelem! Fejemet kezedbe ajánlom…
- Az egyelőre jó helyen van – vágott közbe.
- Szóval, Rákóczi uram! Sok itt a bolond.
- Hinnye a kánya! – káromkodta el magát a fejedelem. – Már megint egy bolond falu. Elegem van belőlük! – azzal a járását segítő hosszú botját mérgesen a földbe döfte.
Lóra pattant és kíséretével elvágtatott. A bot idővel kizöldült, terebélyes fává, Rákóczi fájává cseperedett.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás