Erdélyben, a Torockó fölé tornyosuló Székelykő kétcsúcsú hegy. A hiedelem szerint ott a Nap kétszer kel fel.
Korán reggel megjelenik az égbolton, majd elbújik a Székelykő mögé. Később emelkedik annyira magasra, hogy bevilágíthassa az egész falut. A jelenség oka, hogy a Nap az észak-déli vonulatú hegy Kiskőnek nevezett oldala mögött kel fel, aztán rövidesen eltűnik mögötte. A második napkelte akkor történik, amikor az égitest a Nagyárok fölött jár.
A kétszeres napfelkelte azonban csak részben igaz. Mindössze július első három napján olyan a Nap járása, hogy a jelenség bekövetkezzen.
A Székelykő 1129 m magas mészkőszirt. A hegyről jól láthatók a szemközti magaslatok: a Vidalykő, a Tilalmas, a Kesely és a legmagasabb, az 1250 méter magas Ordaskő. Torockó és a Székelykő Torda és Nagyenyed között található. Torockószentgyörggyel együtt magyar nyelvszigetet alkot. Az erdélyi építészeti hagyományokat megőrző házak, a főtér kútja, itatómedencéje, az unitárius templom, a magyar szó és a szíves vendéglátás a falu vonzereje, no meg a Székelykő.
A kétcsúcsú hegy megmászása nem könnyű feladat. Gyakorlatlan túrázóknak nem ajánlott. A hegy rendszeresen szedi áldozatait - 2013-ban egy szombathelyi fiú vesztette el egyensúlyát, zuhant a mélybe.
A csúcsok két úton közelíthetők meg. Valamivel könnyebb a feljutás a gerincvonalon. A hegyet mászni kívánó legyalogol Torockó Torda felőli végére, ahol különben ortodox férfi és női kolostor is látható. Onnan kapaszkodhat fel a gerincre. Érinti a torockói várromot. Leereszkedik a nyeregbe, hogy onnan jusson fel a csúcsra. Ott a legmagasabb pontot két oszlop jelzi. A magyar turisták időről-időre piros-fehér-zöldre festik, a románok pedig szisztematikusan átmázolják.
Az út folytatása is a gerincen halad. Körülbelül egy kilométer megtétele után, meredek, sziklás, kőmorzsalékos szakaszon araszolva Torockószentgyörgy közelébe lehet lejutni.
A nehezebbik megközelítés egy zerge ügyességét kívánja. A falu központjából kék kereszt jelzésen indulva, a túrázó elhalad a vízimalom mellett, majd toronyiránt nekivág a nyeregnek. Kimondottan nehéz a mászás, mivelhogy a 2005-ben, több vihart követően lezúduló víz rengeteg követ hordott az ösvényre, szinte járhatatlanná tette. A természeti katasztrófa után tizenegy évvel is csak alig jobbak a túrázási feltételek. A negyven-hatvan százalékos kapaszkodón gyakran négykézláb küzdhetők le az akadályok. A haladást nehezíti a patak, amely medre egyben az ösvény is. A víz hol a kövek felett, hol alattuk csörgedezik. A vizes, csúszós sziklák, kőtörmelékek rendkívüli óvatossággal küzdhetők le. A túratársak védelme is az óvatosság része. Senkit nem szabad elhagyni, a lemaradókat kötelező bevárni. Másrészt egyetlen megrúgott kő is komoly sebességgel gördül alá, de akár kőlavinát is okozhat. Az alágörgő kövek elől nincs kitérési lehetőség.
A mászó ezen a szakaszon gyakran áll meg, mert a kaptatást nehéz tüdővel bírni. A megerőltetéstől a légzőszerv állandó levegőhiánnyal küzd, zihálva követeli a minél több oxigént.
Fizikai állapottól, gyakorlattól függően a mászás másfél-két órát vesz igénybe. A kapaszkodás vége a nyereg, ahonnan először pillantható meg a hegy lankásabb túloldala. Az oda lihegve felmászó eltöpreng azon, hogy vajon miért választotta az emberpróbáló utat, amikor a túloldal lankásan emelkedik, ugyanis a Székelykő, Torockó felé egy letörés.
A csúcs a nyeregből rövid kapaszkodással érhető el. Erdély belseje felé gyönyörű a kilátás. Tiszta időben Torda is látható.
Miután a felérő kigyönyörködte magát, tüdeje is elegendő levegőhöz jutott, a túra folytatása a kék kereszt jelzésen, megegyezik a gerinctúra útvonalával.
A torockószentgyörgyi leereszkedést követően Torockó a patak menti, valamikor földművelésre kialakított teraszokon gyalogolva érhető el újra.
A túra besorolása: nehéz. A megteendő táv mindössze 8 km, de a szintkülönbség 1460 m. Aki az élményen, a fotózáson túl, a csúcshódítást megörökítendő más emlékre is vágyik, Torockó főterének borozójában emléklapot állítanak ki számára.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás