Az elmúlt időszakig a román vasutak állapota, szolgáltatásai elrettentőek voltak. A személyvonatok vagonjai lepusztultak, koszlottak. Telenként jó néhány vonat fűtés nélkül közlekedett.
Például Nagyváradról Bukarestbe eljutni valóságos kalandtúrának bizonyult. A vállalkozó kedvűek fővárosukba nem juthattak el egy nap alatt. A szerelvények ritkán és pontatlanul jártak. Volt, hogy a pálya elhanyagoltsága miatt Nagyvárad és Szatmárnémeti között egyszerűen leszakadt egy kisebb híd.
A román síneken az ezredforduló után gyökeres változás állt be. A magánvasutak megjelenése és a CFR (Románia Állami Vasúttársasága) szemléletváltása új korszakot nyitott az ország vasúti közlekedésében. Ráadásul a szerencse is melléjük szegődött, mert Románia közútjai annyira telítetté váltak, hogy még a főközlekedési utakon is lassú az előrehaladás. A Nagyváradról Kolozsvárra tartó gépkocsivezető az 1-es főúton, amely amúgy első osztályú felülettel rendelkezik, legalább három órát araszol, míg Mátyás király szülővárosába jut. Útközben Élesden, Bánffyhunyadon és Gyalun garantáltan számíthat dugóra. A Királyhágóra kapaszkodó kamionok mindig lelassítják a haladást. A Királyhágó és Kolozsvár közötti szakasz kanyargós, ami megint nem enged normális tempót. Ráadásul az útvonalon sok a település. Nem jobb a helyzet a Nagyvárad-Szatmárnémeti, vagy a Kolozsvár-Marosvásárhely viszonylatban sem.
Az autóutak túlterheltsége csökkentésének két alternatívája adódott: az egyik az autópályák építése, a másik a vasúti közlekedés korszerűsítése, komfortossá tétele. Főleg Románia déli részén folyamatosan épülnek a sztrádaszakaszok. Kolozsvártól keletre vontatottan halad, így a román vasutak lépéselőnybe kerültek. A rövidtávú fejlesztés főleg a gördülőállomány korszerűsítéséből állt. Pályák felújítására horribilis összegek szükségeltetnek, így a vasúti vezetés inkább kisebb tengelynyomású, komfortos vonatok beszerzése mellett döntött. Így kerültek állományba a Siemens gyár Desiro típusú motorvonatai. Ezekkel a szerelvényekkel látványos sikereket értek el. A főleg InteRegio és IC vonattípusban közlekedő Desirok jelentős mértékben csökkentették a menetidőt, azaz rövidebb idő alatt juttatja el utasait, mintha azok közúton próbálkoztak volna. A korszerű motorvonatokat elsősorban közép- és hosszútávú viszonylatokon használják, városokban és fontosabb csomópontokban állnak meg. Jobb minőségűek a személyvonatoknál, átlagsebességük is nagyobb (67 km/h) – azonban drágábbak, mert sebességi pótdíj váltása kötelező. Egyes viszonylatokban kötelező helyjegyet is váltani.
Jómagam számtalan alkalommal láttam a közúttal párhuzamosan futó vonalszakaszokon repesztő „Kék nyíl”-akat. Kocsinkat, buszunkat egyszerűen faképnél hagyták.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás