Csak azok értik meg, hazánk különböző szervezetei miért segítik a Kárpátalján élőket, akik elmennek oda. Karácsony előtt több hír szól a határon túl élő magyarok megsegítéséről.
A három héttel ezelőtti tiszai árvíz Rahó környéki pusztítása, a munkanélküliség, a kisebbségi lét, megannyi ok, ami miatt tengődnek az ott élők. Szívbéli kötelességünk magyar, de nemzetségtől függetlenül is, minden embertársunk segítése.
Ám, hogy ez az írás ne csak a szívre hasson, adatokkal támasztja alá a segítés szükségességét. A hétvégén Ungváron jártam. Volt alkalmam jó néhány helybélivel beszélgetnem. A nap végére siralmas kép összegződött.
A város főterének patikájában a gyógyszerésznő válaszolt kérdéseimre. Elmondta, hogy diplomás emberként havonta háromezer hrivnyát (ukrán fizetőeszköz) kap kézhez. A hétvégén egy hrivnya 11 Ft 76 fillért ért, tehát 35.280 Ft-nak megfelelő összegért dolgozik.
Az átlagbér 2000 hrivnya, ami magyar pénzben 23.520 Ft. Az átlagnyugdíj 1350 hrivnya (15.876 Ft). Egy pedagógus fizetsége végzettségtől, munkában eltöltött időtől, munkahelyének iskolai fokozatától függ. Nyugdíj előtt álló, negyven évet tanító általános iskolai tanár 4000 hrivnyát (47.040 Ft) visz haza.
Beszéltem egy bolti eladónővel. Kezdőként 1400 hrivnyát (16.464 Ft) kap kézhez. Elmesélte, hogy anyukája ötven évig szolgálta az orosz vasutat, ám a nyugdíja mindössze 1150 hrivnya (13.524 Ft).
Másik gyógyszertárban is közlékenynek bizonyult az egyik fehérköpenyes. Ukrajnában, a jövedelmekhez viszonyítva, drágák a gyógyszerek. Egy doboz fájdalomcsillapító általában 80-100 hrivnya. Gyógyteákért is 50-100 hrivnyát muszáj „leszurkolni”. A gyógyszereik ellenértékét, főleg a nyugdíjasok képtelenek kifizetni, ezért „hullanak, mint a legyek”. Valóban így lehet, mert a szombati városi nyüzsgésben idősebbet elvétve láttam, pedig egész nap Ungvár utcáit róttam.
Ugyancsak a gyógyszerésznő említette, hogy a kevés fizetéshez embertelen megélhetési költségek járulnak. Például egy másfél szobás lakás kommunális adója, alapterülettől függően, 400-600 hrivnya. Egy kiló sertéshús 100 hrivnya, egy kiló kenyér 5 hrivnyától kezdődik. Egy kiló kopasztott tyúkot hetvenért árulnak, átlagkolbászt százhúszért, cukrot 30-35-ért. Ukrajnában csak egyvalami olcsó: az alkohol. Fél liter kommersz vodkához már 25-30 hrivnyáért (294-353 Ft) hozzá lehet jutni, de a piacon akár 10 hrivnyáért saját pancsolású borhoz. Olcsó még a benzin. Jómagam 17,9 hrivnyáért (210,5 Ft) tankoltam.
A kevés jövedelmekhez minden módon igyekeznek hozzátenni. Ami eladható, eladják. Ungváron az elképesztő kiterjedésű bolhapiacon rengeteg helyi- és környékbeli kínálja terményeit, árucikkeit, azonban a városban mindenütt utcán árusítókba lehet botlani.
A Kárpátalja legnépesebb településén járó égbekiáltó különbségeket lát. Feltűnő számú bankfiók kínálja szolgáltatásait. Ugyancsak egészségtelenül sok az ékszerüzlet. Az utcán akadnak, akik a legutolsó divat szerint öltöznek, ám többségük viseltes, de tiszta ruhát hord. Koldusok mindenütt feltűnnek, és eléggé erőszakosan kéregetnek. Magyar pénzben tízmilliókat érő terepjárók mellett lepukkant Ladák parkoltak. Bár tömérdek nyugati verdás ukrán használja a város macskaköves utcáit, a kocsik átlagéletkora, ránézésre is több mint tíz év.
Magyar honfitársaim szívesen járnak át vásárolni. Honi jövedelmeink csillagászatiak az ukránokéhoz viszonyítva. A magyar árakhoz képest sokkal olcsóbban juthatnak a kívántakhoz (például négycsillagos örmény minőségi konyakhoz 2400 forintért jutottam), de ne essenek túlzásba, mert szigorú a vámvizsgálat – főleg a magyar oldalon, amióta számtalan korrupt záhonyi határrendőrt letartóztattak.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás