Ki az a Baráth Lajos? – kérdezhetik joggal. Több választ adhatok. A Károlyi Sándor Kórház 2013-ban kinevezett gazdasági igazgatója vagy tatai 42 éves férfi a Facebookon, mindössze 28 látogatóval dicsekedve. Egyik sem.
Akiről, és akinek a munkájáról szó lesz, az a nép gyermeke. Korán árvaságra jutva, keserves gyerek- és ifjúkort megélve, jutott el az irodalomig. Kitanulta az ácsmesterséget, majd Diósgyőrben dolgozott. Az üzemi lapban jelentek meg első cikkei, majd Veres Péter, Illyés Gyula és Váci Mihály hathatós segítségével, első kötetei. Tizenhét regényt, novellagyűjteményt, filmeket és egy drámát írt.
Baráth Lajos az illető, aki Abaújkéren született. Az Abaújszántó közeli településhez magam is szálakkal kötődöm. 1975 és 1981 között a helyi kisegítő iskola és nevelőotthonban kezdtem pedagógusi pályafutásom. Mint irodalom iránt érdeklődő ember, a falu szülöttéről hamar tudomást szereztem. Mielőtt találkoztam vele, elolvastam az 1977-ben kiadott Miért hullámzik a tenger c. elbeszélés gyűjteményét. Hihetetlen melegséggel, szívet megindítóan ír szülőföldjéről, az ott lakókról. Az elbeszélések jó néhány szereplőjével találkoztam is. Az első és utolsó találkozásra mégsem ’Kéren, hanem Sajóbábonyban került sor. Az azóta várossá előlépett település a Bükk nagylábujjánál szorul a Bábony-patak völgyébe. A 26-os főút bábonyi elágazásától a Bükk-hegység közepéig belátni. A Bálvány (956 m) vonulata és kilátója zárja le a horizonton. Gyönyörű panoráma.
Most megint kérdezhetik: miért Sajóbábonyban jött létre a találka? Az ok prózai: ott cseperedtem fel, ott jártam iskolába. Akkor már csak „hazajáró” vendégként fordultam meg ’Bábonyban, de Baráth Lajos író-olvasó találkozóját semmi kincsért sem akartam kihagyni. Amikor megtudta, hogy Abaújkéren dolgoztam, megeredt a nyelve. A beszélgetést dedikálással zárta.
A napokban kezembe került az író Vakvágat (1986) c. regénye. Nem ismertem a munkát, pedig időtlen idők óta birtoklom. Véletlenül éppen az 1956-os forradalom és szabadságharcra való emlékezés napjaiban akadt kezembe. A régi szép emlékek nem hagytak kétséget afelől, hogy elolvasom.
A mű lényege, mely az író majd’ minden munkájában jelen van: a vallás és a világra kitekintés kettősége. A Vakvágat-ban is végig jelen van, ahogy a bányában a katolikus pap és a falusi párttitkár, mindenki a maga szemszögéből, polemizál, érvel.
A cselekmény 1956-ban, egy bányában játszódik, ahol köztörvényesek és politikai elítéltek együtt dolgoztak a civil munkásokkal együtt. A katolikus pap a rendszer ellensége. Ráfogták, hogy sikkasztotta a gyülekezet pénzét. Bűnéül rótták fel, hogy 20 kg zsírt találtak kamrájában. Miért nem szolgáltatta be? A párttitkárnak embersége miatt kellett bűnhődnie. Az elvtárs védelmébe vett idősebb gazdákat, akiket kuláklistára tettek.
A bányában, kényszerű körülmények között ismerkedtek meg. Mindketten hívő emberek. A pap Isten bölcsességét hirdette, ám hite megrendült. Visszatérő kérdése volt: az Úr miért hagyta, hogy Magyarországon büntetlenül annyi bűnt követhessenek el? A párttitkár vakon hitt a kommunizmusban, annak tévedhetetlenségében, mégis elítélték.
Az egymással megbarátkozó két rab tűz és víz. Mégis egymásra találtak. Beszélgetéseik közös témája, önmaguk bűnösségének vizsgálata közben fokozatosan ébredtek rá, hogy hasonlóképpen vélekednek a világról. A pártitkár megkérdőjelezte ítélete jogosságát, mégis elfogadta helyzetét, beletörődve töltötte a kiszabottat. A pap sem lázadozott sorsa ellen. Úgy fogta fel, hogy Isten Pál apostol szenvedéseit mérte rá, a rómaiak fogságába esve, hogyan szenvedett hitéért. A hit jegyében kellett tűrnie.
A könyv mondanivalója merész, de 1986-ra – bár a kádári rezsim még üldözte – megszólaltak azok, akik ’56-ot forradalomnak tekintették. Baráth Lajos párhuzamot von a Római Birodalom megszűnését megelőző időszaka és az ’56-hoz vezető politikai tévedések között. A konklúzió egyértelmű: az igazságtalanság, az elégedetlenség törvényszerűen vezet egy elnyomó rendszer (akár erőszakos) megbuktatásához.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás