Tokaj, 2014. augusztus 14., csütörtök (MTI) - Lakitelek, a népfőiskolai mozgalmak, a nyolcvanas évek kultúrpolitikája egyaránt szerepelt a 42. Tokaji Írótábor csütörtöki plenáris ülésén, a szerda óta tartó „Nagy jövő mögöttünk” - Elhallgatva és elfelejtve című tanácskozáson - mindezekről a rendszerváltás két emblematikus politikusa, Lezsák Sándor és Pozsgay Imre beszélt.
Az Országgyűlés alelnöke, a Lakitelek Alapítvány és Népfőiskola alapítója elmondta: „az igazi írástudók soha nem árulják el az országot”, majd a tanácskozás címére utalva megjegyezte: bár nagy a jövő mögöttünk, a jövőnek nincsen vége.
Lezsák Sándor szerint az internet, a számítástechnika minden vívmánya ellenére szükség van az élő beszédre, a folyóiratokra és természetesen az író-olvasó találkozókra is.
Lakitelekről, a népfőiskolai mozgalomról egyebek mellett azt mondta az Országgyűlés alelnöke, hogy több mint két évtizede a Lakiteleki Népfőiskolán kezdődött meg a helyi értékek feltérképezése és az értéktárak felállítása. A helyi teljesítményeket, amelyek megjelennek falunapon és egyéb rendezvényeken, nem szabad veszni hagyni, számba kell venni őket - jegyezte meg, hozzátéve: a tervek szerint felmérik a trianoni békediktátum által elszakított területek magyar értékeit is.
A munkát kollégiumi rendszeren keresztül végeznék októberben, a felmérés Horvátországban, a Drávaszög és Baranya magyarlakta településein kezdődik mintegy száz egyetemista és főiskolás bevonásával, a Lakiteleki Népfőiskola technikai irányításával. A munkát a Vajdaságban, Kárpátalján, Csallóközben, a Szilágyságban és Gyergyóban is folytatják - hangsúlyozta.
Lezsák Sándor emlékeztetett arra is, hogy az idén kezdődött és két és fél évig tart a Keleti Nyitás Kollégiuma, amely azt a fiatal értelmiséget szólította meg, amelyik érdeklődik Oroszország, valamint Közép-Ázsia országainak kultúrája, gazdasága és politikája iránt. Mint mondta: a Nyolc nyelven beszélünk elnevezésű nyelvstúdium keretében üzbég, kazah, ujgur, azeri, kirgiz, baskír, türkmén és tatár nyelvekből kapnak alapképzést a hallgatók.
Lezsák Sándor a népfőiskolai hálózat kiépítését fontos feladatként jelölte meg, szerinte a Kárpát-medencében már csaknem félszáz népfőiskola működik.
Pozsgay Imre - aki a rendszerváltás előtt kulturális miniszter, államminiszter, a Hazafias Népfront főtitkára is volt - azt mondta az írótábor mintegy kétszáz résztvevője előtt, hogy ő egy olyan korszakban vállalt és gyakorolt kulturális politikai szerepet, amelynek története nem lesz ott a magyar történelem aranylapjain.
Az egykori vezető szerint a régi rendszer állandó legitimációs zavarral küszködött, „hiszen egy hazugsághoz kötötte működését, létét”. „Egy szorongó és állandó önigazolási problémával küszködő rendszer volt” - fogalmazott.
Ennek ellensúlyozására hozták létre az úgynevezett szövetségi politikát, amelynek célja volt, hogy „trófeaként” gyűjtsék be azokat, akiknek nevük, teljesítményük, tehetségük van ebben az országban.
Ez az önigazolás szorongásos viszonyainak kifejezése volt - tette hozzá Pozsgay Imre, megjegyezve, hogy akkor kötöttek bele, amikor a Kritika című folyóiratba megírta, hogy a szövetségi politika nem volt más, mint „lekenyerező politika, azaz nem eszmei és szellemi együttműködés”, hanem fogság azok számára, akik besétáltak ebbe az utcába.
Ugyanakkor már akkor is voltak olyanok, írók, költők, akik tehetségük, akaratuk és erejük révén ebből is ki tudtak törni - hangoztatta az egykori politikus, aki Illyés Gyula szavait idézve azt mondta: „előbb a nemzet sorskérdései, aztán majd szabaddá tehetjük magunkat”.
Pozsgay Imre szólt arról is, hogy amikor a kultúrpolitikából félreállították, és a Hazafias Népfront élére nevezték ki, akkor ebből a „rozsdásodó vagonból” sikerült olyan alapot teremteni, amely elvezethetett a demokráciáig, a többpárt rendszerhez, 1956 újra értelmezéséig, értékeléséhez.
Az írótábor csütörtöki plenáris ülésén előadást tartott még Márkus Béla, Petrik Béla, Tófalvi Zoltán is, majd az írók, költők, esztéták, irodalmárok a délutáni órákban munkacsoportokban folytatják a munkát.
A tábor szerdán nyílt meg, témája zárófejezete annak a 2012-ben kezdődött konferenciasorozatnak, amely a rendszerváltás előtti szellemi mozgásokat vizsgálta. Két évvel ezelőtt az 1945 és 1965, 2013-ban pedig az 1965 és 1985 közötti évtizedek szellemi, közéleti történéseit vizsgálták, most az 1985-től lezajló fordulatokat, eseményeket és jelenségeket tárgyalják a résztvevők.
Új hozzászólás