Az ősidőkben a barlang nyújtott menedéket a kevés számú embernek…, már amikor ők kerültek ki győztesen. Erős konkurenciával (medve, kardfogú tigris, farkasok) harcoltak meg napról-napra. Hosszú időn keresztül az eredmény erősen döntetlenszagúan alakult. A gondolkodás, az agy fejlődése azonban az emberi faj számára biztosította a „mérkőzések” egyre kedvezőbb kimenetelét. A homo sapiensek nekibátorodtak, s egy idő után kimerészkedtek a természetes képződményekből, szabad téren fogtak építkezésekbe.
Azóta hihetetlen mennyiségű szemcse szaladt le a világ homokórájának szűk nyílásán. A földet benépesítő, a legfejlettebb intelligenciájú faj egyedei településeket hoztak létre, házakat, lakásokat építettek minden elképzelhető anyagból. Számolatlanul emelték a kacsalábon forgó palotákat, a luxus kastélyokat, de még többet a vityillókból, mert az emberiség többségének soha nem adatott meg akkora javadalmazás, melyből merészebb álmokat szövögethettek volna. A szegények között is a legszegényebbek, akik visszabújtak a barlangokba.
A barlang természeti képződmény, ám a világ számtalan helyén létrejött a barlangoknak egy másik fajtája, az épített, pontosabban: a barlanglakások. A puha kőzetbe vájt hajlékok életkora gyakran nem megállapítható, mert anyaguk nem időálló, források nem említik keletkezésüket. Így Bükkalja barlanglakásainak kora is ismeretlen.
A riolittufába faragott legkorábbi építészeti emlékek, az ún. kaptárfülkék (Szomolya környékén). Őseink akkora lyukat véstek a kőzetbe, hogyha szükség úgy hozta, többen is szoronghattak egymás mellett, de temetkezési helyként is szolgáltak. Az elmúlt évszázadban, a negyvenes évekig remetelakokat is számon tartottak a környéken.
Az idők folyamán fülkéknél és lakoknál nagyobb alapterületű, lakható helyiségeket is véstek. Kácsról Cserépváralja felé vezető földúton, Kácstól három kilométerre egy egész nyáj tartására alkalmas méretű istállókat véstek. Tavasszal a marhákat, juhokat felhajtották a hegyekbe, ősszel jöttek le. Az állatok és őrzőik a barlangtermekben élték életüket. A tufába még a kutyáknak is vájtak odúkat.
Aki Cserépváraljára látogat, egy kiállításra alkalmas állapotba hozott barlanglakást nézhet meg. Aki azonban nem művileg felújított odút kíván látni, jó néhány porta hátsó traktusán is megteheti.
Noszvajon tíz barlanglakás maradt fenn az utókor számára. A Farkaskő-dűlőben, egy felhagyott kőbánya platóján vájták ki az egyterű helyiségeket, melyeket később további szobákkal és gazdasági épületekkel bővítettek. Az ott lakók a vizet a faluból cipelték. A konyhában épített kemencével fűtötték a lakásokat, s egyben főzték ételeiket. Később a kemencéket sparheltek váltották. A meleg nem szökhetett el, mert a vésett ablakokat beüvegezték. A füst szabadkéményeken távozott. Kürtőikbe számtalan kampót vertek a falba, zsinegeket feszítettek ki. A húsok füstölését ily módon oldották meg. Szék gyanánt megtették az ülőfülkék. Természetesen az asztalokat is tufából faragták ki. Szekrény helyett megtették az odúk, ahol kifeszített rudakon, köteleken tárolták a ruhákat. A fehérneműknek megint csak kisebb alkóvokat vájtak. Mécsessel, gyertyával, petróleumlámpával világítottak. Mintha a Flinstone család c. amerikai rajzfilmsorozatban megrajzolt kőépületeket látnánk viszont. A barlanglakásokban 1971-ig laktak. Főleg cigányok éltek itt. A kilakoltatás után is vissza-visszaszivárogtak, míg nem végleg elmaradtak.
Az elhagyatott lakásokat a Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelep Egyesület alkotói mentették meg az enyészettől. A lakások és környezet takarítását követően több héten keresztül lakják a lakásokat, s alkotással töltik idejük nagy részét.
A barlanglakások könnyen megtalálhatók. Mezőkövesd – Bogács felől, a község határában tábla mutatja az utat. A látvány és élmény miatt érdemes egy félnapot szánni egy letűnt kor építészeti érdekességeire.
Somogyi Ferenc
Képgaléria: ITT
Új hozzászólás