Újabb, szebb napokat megélt kastélyt mutatunk be. Abban a reményben tesszük, hogy valamivel hozzájárulhatunk az épület utókor számára történő megmentéséhez.
Gávavencsellő Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nagyközsége, Rakamaztól északkeletre, 20 kilométerre. A település óvencsellői részén áll a Dessewffy-kastély.
A XVII. század végén vette meg a falut a Dessewffy család. Betelepülésük után a XVII. század második felében emelték az épületegyüttes magját, a barokk stílusú kiskastélyt. A következő évszázad elején mellé húztak fel egy másikat, már klasszicista módon. A két épületet 1898-ban építették egybe, egységes neobarokk megjelenést kialakítva. A kastélybejárat lépcsőjén megtalálható az évszám. 1944-ben felrobbantották kápolnájának tornyát, ezért a bal szárnyának egy részét lebontották. A Dessewffyék a második világháború végéig lakták. 1950-ben átalakításon esett át, nyerte el jelenlegi formáját.
A második világháború után működött benne általános iskola, a rendszerváltás után pedig diszkó. Az önkormányzat tulajdonában állt. A testület költségvetése nem tette lehetővé az épület fenntartását, ezért azt magánszemélynek adták el. Némi állagmegóvás történt, a tetőt kicserélték, de ezzel véget is ért a renoválás.
Maga a telek valamivel több tíz hektárnál. A kastély alapterülete ezeregyszáz négyzetméter, harmincnyolc szobája van. Alagsort és pincét építettek. A kastélybelsőben jól láthatók a pinceboltozatok. Az épület teljes hosszán végighúzódik a padlás. A víz-, villany- és gázvezeték kiépített.
Ottjártamkor szomorú látvány fogadott. A kastély vakolata leverve vagy lehullott. Az ajtók és ablakok nagy része hiányzik. A park felé néző hatalmas üvegfelületek betörve. A beltérből mindent elvittek. Egy helyen beszakadt a pince. Veszélyes közlekedni arra. A belső falak vakolata is többnyire leverve. Egy-két helyen látszik még az eredeti, mintás falfestés. Mivel az ajtók jó része hiányzik, egy időben a környékbeliek eső elől vagy éjszakára a kastélyba hajtották állataikat. A téglafalkerítésből sem hagytak sokat. A kapu egy vasrácsos szárnya még a helyén áll, de a bejáratot már csak hullámpalákkal torlaszolták el. Ettől függetlenül a kastélyba, parkba az mehet be, aki akar. Jómagam is gond nélkül jutottam az épületbe, annak minden helyiségét végig jártam.
Közvetlen környezete sem néz ki jobban. A kastélyfront előtti teret lassan meghódítja a bodza. Gaz mindenütt. A másik oldal nyílászárói a nagy kiterjedésű parkra néznek. A kastélyt körülvevő területen gondosan megválogatott, ritkaságnak számító, hatalmas, ősfás csoportok. Némelyike több mint kétszáz éves. A parkban megtalálható fák: különböző fenyő fajták, hársfa, kőrisfa, juharfa, nyárfa, tölgyfa, gesztenye és még számos más fafajta. A facsoportokat tisztásokkal tagolták. Ezzel hangulati egységet képező szökőkutat építettek, amely körül egzotikus virágokat ültettek. A parkhoz lovarda, távolabb pedig egy halastó tartozott. Mindez szinte teljesen elpusztult, jelenleg egy focipálya éktelenkedik a fák irtásában. A faragott kőből épített szökőkutat és az istállót építőanyagként hasznosították a helyiek, a fák zömét kivágták.
A látvány szempontjából nem szerencsés, hogy a kastélyfront előtti részt nem adták el a vásárlónak, később értékesítették. A terület új tulajdonosa magas falat emeltetett, amely éppen a főbejárat előtt tornyosul, elrontva ezzel az épület összképét.
A kastély jelenlegi tulajdonosa értékesíteni kívánja. Háromszázötven millió forintot kér érte. A lepusztult épületre nehezen fog vevőt találni. Egyrészt az összeg nagysága, másrészt a település csekély vonzereje miatt nem fognak tolongani az érdeklődők. A műemlékvédelem alatt álló építészeti érték kálváriája, úgy látszik, még el fog tartani egy ideig. A műemlékvédelem nem sokat érhet, ha így pusztulnak kastélyaink, kúriáink.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás