Jó ideje nem írtam útinaplót, pedig legutóbbi írásom óta amolyan nagy utazó lettem. Tavaly a labdarúgó Európa-bajnokság apropóján jártam Németországban, Ausztriában és Csehországban, majd végül – afféle édes ráadásként – magánéleti okokból Skandináviába is eljutottam, egészen pontosan Oslóba. Számomra ez gyerekkorom óta vágyott úti cél volt, vélhetően a Tjorven és a többiek című sorozat hatására. Azóta egyébként sikerült Norvégiába is kiköltöznöm, így a helyi fővárosról már első kézből tudok írni.
Norvégia fővárosa Oslo, amelyet a legtöbben a fjordokkal és a vikingekkel azonosítanak a térképen, a jellegzetes „tigrisformát” idéző Skandináviában. Az ország szárazföldi határai keleten Svédországgal, északkeleten Finnországgal és Oroszországgal, délen pedig a Skagerrak tengerszoroson át Dániával érintkeznek. A „Norvégia” elnevezést először a viking korban, a 10. század utolsó harmadában jegyezték le, és valószínűleg az „északi útvonal mentén élők” (norðr vegr) kifejezésből eredeztethető.
Az ország államformája V. Harald király uralkodása ellenére alkotmányos monarchia, hiszen a tényleges kormányzást a parlament és a miniszterelnök végzi. A hivatalos pénznem a norvég korona. Minden év május 17-én ünneplik meg a Grunnlovsdagent, vagyis az alkotmány napját, amely Norvégia függetlenségének ünnepe. Ez az esemény az egyik leglátványosabb nemzeti ünnep, különösen a népi viseletbe, az úgynevezett bunadba öltözött emberek felvonulása miatt.
Már az első pillanatban feltűnt, mennyire tiszta és nyugodt a város. A levegő friss volt, mindenhol zöld területeket láttam. Ez önmagában is üdítő élményt nyújtott a nyüzsgő magyar valósághoz képest, és akkor a látványosságokról még nem is beszéltem. Elsőként mindenképpen az Osloi Operaházat érdemes megemlíteni, amely a központi pályaudvartól, a Jernbanetorgettől nincs messze. Az épület különlegessége, hogy a tetején sétálni is lehet, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a fjordra, jó időben pedig sirályok sokasága teszi tiszteletét itt. A fjordot körülölelő szigeteket – például Hovedøya, Gressholmen vagy Lindøya – az Aker Brygge kikötőből induló kompokkal is bejárhatjuk, ráadásul ehhez egy egyszerű közlekedési bérlet is elegendő. Ez azért elég menő, nem?
Ha már királyság, a Karl Johans gate sétálóutcán végighaladva jutunk el a Királyi Palotához, amelyet hatalmas park vesz körül. Itt meglehetősen szigorú szabályok vannak érvényben, hiszen a királyi család otthona nem közelíthető meg szabadon. Brit mintára külön katonai egység védi az uralkodót, a látványos őrségváltások pedig a turisták nagy örömére rendszeresen megtekinthetők. A sétálóutcán egyébként számos bolt, kávézó és étterem található, gépkocsiforgalom azonban nincs, csupán az emeletes városnéző buszok közlekedhetnek itt.
A közelben található a Nemzeti Színház is, amely előtt a híres norvég drámaíró, Henrik Ibsen szobra áll. A szomszédos területen rendezik meg a karácsonyi vásárt, a Jul i Vinterlandet.
A Vigeland Szoborpark, más néven Frogner Park, szintén rendkívül híres: több mint 200 különleges szobor ábrázolja az emberi élet különböző szakaszait. Nagyon érdekes és egyben elgondolkodtató élmény volt látni ezeket a többnyire meztelen testű alakokat. Közülük a legismertebb a „mérges kisfiú”, norvég nevén Sinnataggen, amely a gyermeki dühöt szimbolizálja.
A helyi kultúrának is sokféleképpen hódolhatunk, hiszen Oslóban számos múzeum található. A Viking Hajómúzeum és a sarkkutatást bemutató Fram Múzeum például a Bygdøy-félszigeten helyezkedik el. Emellett érdemes megemlíteni a Nobel Múzeumot és a Munch Múzeumot is, amely Edvard Munchról, A sikoly című festmény alkotójáról kapta a nevét. Az épület jellegzetes formájú, kissé a pisai ferde toronyra emlékeztet.
Akik nem szeretnének egy teljes napot múzeumról múzeumra járva tölteni, azok számára több festői panorámát kínáló kilátópont is remek alternatívát jelent. Ilyen például a Holmenkollen, amely a világ egyik leghíresebb síugrósánca és sportközpontja. Emellett a Grefsenkollen és az Ekeberg is különleges élményt nyújt: a grefsenkolleni kilátónál egy hangulatos étterem működik, ahol többek között rénszarvaskolbászos pizzát is lehet kóstolni, miközben tökéletes panorámában gyönyörködhetünk – feltéve, hogy nincs köd. Az Ekeberg pedig nemcsak lélegzetelállító kilátásáról híres, hanem érdekes szobrairól és installációiról is, például a női és férfi alsóneműkből készült lámpabúrasorról.
Nem állítom, hogy mindent be tudtam mutatni, de a teljesség igénye nélkül, szubjektív válogatásként állítottam össze ezt az írást.
Összefoglalva: Oslo modern, mégis természetközeli város, ahol különböző nemzetek élnek békésen egymás mellett. Különösen tetszett, hogy a városi élet és a természet ilyen harmonikusan megfér egymás mellett.
Faragó László
Új hozzászólás