A városban közlekedve magamon tapasztalom, hogy engem sem hagy közömbösen a forgalomban való haladás, én sem vagyok kivétel, már ami a közlekedési helyzetekre való hol kisebb, hol nagyobb fokú érzelmi megnyilvánulást illeti.
Magamon veszem észre, hogy elfogult vagyok azzal a közlekedési szereplővel kapcsolatban, amit adott helyzetben éppen betöltök. Értem ezt az éppen aktuálisan használt közlekedési járműre, vagy annak hiányára, ha gyalogosan járom a várost.
Történetesen, ha autóval utazom, akkor a kerékpárosok vagy gyalogosok helytelen magatartása szúr szemet, ha a kerékpáros vakmerően elém vág az úton, vagy ha a gyalogos nem a zebrán megy át az úttesten, vagy akár indokolatlanul lassan vánszorog át a gyalogátkelőhelyen.
Ha biciklivel járom a várost, hogy kikerüljem a reggeli dugót, bosszankodom, amikor az autósok fejcsóválva elvárják, hogy ott is leszálljak a bicikliről, ahol nem kell ‒ a gyalogos zebra melletti biciklisávban, vagy ha a gyalogosok a kerékpárúton sétálgatnak zavartalanul, akadályozva az elhaladást.
Ha gyalogosan közlekedem, az autósokat és a bicikliseket kritizálom, ha nem adják meg az elsőbbséget, vagy túl gyorsan mennek, és az is előfordul, hogy a közlekedési lámpa beállítását szidom, mert még a legfürgébb fiatal is csak úgy ér át a zöld jelzésen, hogy az közben már villogni kezd.
Kevés kivételtől eltekintve azt lehet mondani, hogy hétközben mindenki és mindig siet. Nemcsak reggel iskolába, munkába tartva, hanem sokszor délben, és akár még este hat óra körül is nagy a forgalom a belvárosban és környékén, nem beszélve a bevásárló központokról. A belvárosi részektől kijjebb fekvő kertségekből is egyre körülményesebb a reggeli bejutás. Pár év távlatából elmondható, hogy nem kis mértékben növekedett a közlekedési szereplők száma. Sokkal több autóval lehet találkozni az utakon, és a 2-es villamos vonal bevezetése is számos kereszteződés forgalmi rendjét megváltoztatta. Ezáltal hosszabb ideig kell várakozni a tovább haladásra, és ha valaki szabálytalanul viselkedik, akkor jóval nagyobb kockázatot vállal ezekben a sokszereplős kereszteződésekben.
Nem beszélve a modern kor telekommunikációs vívmányairól, mint a mobiltelefon, a headset, a GPS alkalmazás, ezek mind figyelemmegosztó tényezők, csökkentve a mérlegelési és döntési képességet.
Egyébként a biciklisták számára kiépített külön kerékpárutak biztonságosabbá és gyorsabbá tették számukra a közlekedést. A gyalog- és kerékpárúton, ahol a gyalogosok, illetve biciklisek haladása csak felfestéssel van elkülönítve, többnyire csak gyér forgalom esetén jelent könnyebb előre jutást. Még ilyenkor is oda kell figyelni a szemben haladókra és a jobbra tartást követve tekerni. Amennyiben zsúfolt a gyalogos sáv, igen körültekintőnek kell lenni és figyelni a gyalogosok mozgását, főként, ha kisgyermek is van köztük. Nem mellékes a megválasztott menetsebesség sem, számos alkalommal tapasztalom, hogy még az előbb említett, zsúfolt járdán is viszonylag nagy sebességgel, szinte „száguldanak” egyesek a kerékpárral, és az az érzésem, csak a szerencsén múlna, hogy nem történne nagyobb baj, ha mondjuk egy kisgyerek, anyukája kezét elengedve, hirtelen futni kezdene, vagy egy idősebb gyalogos kicsit elgondolkodva oldalra lépne valamennyivel. Ezért mondják a szakértők, hogy minden eshetőségre fel kell készülni, éppen ezért olyan sebességet érdemes megválasztani, amikor még minden nehézség nélkül meg tudunk állni, ha szükséges. A figyelemmel, éberséggel pedig az orrunknál jóval előbbre kell látni, hogy felmérjük a helyzet valós kockázatát és mérlegelni tudjuk döntésünk következményeit.Ez persze a gyalogosokra is vonatkozik, a jobbra tartást ajánlott követni és a gyermekeket is a helyes magatartásra célszerű nevelni.
A tavaszi, egyre melegebb időjárás a kerékpárosok mellett a motorosokat is kicsalogatja az utakra, újabb szereplők, akikkel számolni kell a közlekedésben.
Ilyenkor a tanulóvezetők száma is növekszik a forgalomban, szintén nagyobb odafigyeléssel kell lenni feléjük.
Ide kapcsolódik azoknak a vezetőknek a helyzete, akik évekkel ezelőtt sikeresen megszerezték a jogosítványt, de nem vezettek ezután jó pár évig, például, mert nem volt autójuk, így nem tudták megszerezni a kellő rutint a volán mögött. Különösen az országúti vezetés az, ami sokaknál a legkisebb hangsúlyt kapta, bár a belvárosi dugóban való araszolás, vagy a zsúfolt parkolókban az üres helyekre való beállás „kicentizése” is igényel némi tapasztalatot. Ebben az esetben megfelelő mennyiségű vezetési órán való részvétel, a több gyakorlást igénylő technikákra fókuszálva meghozza a várva várt magabiztosságot a vezetőülésben.
Nem árt időközönként belepillantani a KRESZ szabályok gyűjteményébe, egy-egy közlekedési helyzet kapcsán akár a fogalmakkal tisztában lenni. Számos, közlekedéssel kapcsolatos portál található a neten, ahol informálódni lehet a legfrissebb változásokról, olykor meglepőnek tűnő számadatokkal is találkozhatunk.
A közlekedési szabályok betartása, valamin az éber, az adott forgalmi helyzet összes szereplőjére kiterjedő figyelem türelemmel párosulva adja a biztonságos közlekedés alapját.
Gyöngyösi Erika
Új hozzászólás