A DVSC játékosai és szurkolói rögtönzött találkozót tartottak a Kaposvár elleni lebőgés után. Kölcsönösen megígérték egymásnak, hogy mindent megtesznek a bennmaradás reményében. Aztán eljött az a bizonyos Újpest elleni (kiesési) rangdó. És a lehetett bizonyítani…
Ami a tribünt illeti, hiánytalanul sikerült tettekre váltani a szavakat. A stadion és a vendégszektor már a meccs kezdete előtt az egyenpólós debreceni fanatikusok rigmusaitól zengett. Kondás Elemér régi-új edzőként lelkesen vágott neki első megmérettetésének, amely célja a sorsdöntő pontszerzés volt és a menekülés a kiesőzónából. Az intenzív bíztatás megtette hatását. A piros-fehér mezes srácok hajtottak, akartak, de gól nem sikerült, igaz, a lelkes játék ellenére a kaput sem sikerült jelentősen veszélyeztetni. De legalább a látszat megvolt, hogy itt tényleg lehet valami tartalom az üres, elcsépelt fogadalmak mögött. Megvolt a látszat…nem egész kilenc percen át, amikor is Ristevski szerzett vezetést a szintén nehéz helyzetben lévő liláknak. Sebaj – gondolta a hajdúsági gárda –, jöttünk már vissza mélyebb gödörből is. Ez a gödör azonban most valóságos szakadékká érik. A félidőben a fővárosiak vezettek 1-0-ra, a Loki pedig továbbra sem volt képes jelentős gólhelyzetet kialakítani. A második játékrész eleje a még halványan derengő álomból rémálommá vált a népes cívisvárosi tábor számára. Simon Krisztián bombájával megduplázta előnyét az Újpest. Pár éve a Nagyerdőn öngólt fejelő Heris adott három pontot a Vasutasnak. Ezúttal is kedvezett egyet Nagy Sándoréknak. Az ötösön belüli kavarodásból megpróbált tisztázni, de fejeskísérlete a saját hálójukban kötött ki. A DVSC tehát szépített, akár be is indulhatott volna a gépezet, és ha Kusnyír vagy Bódi távoli lövései néhány centivel pontosabbak, akár még kiélezett hajrára is lehetett volna kilátás. A remény élt, erősödött, de nem sokáig. A 62. percben Simon újfent kettőre növelte a különbséget és maga találatainak számát.
Úgy festett, a mérkőzés el is dőlt. Kondás Elemér csak gondolkozott. (Újra)debütáló mérkőzésén csupán egy rövidke pillanatnyi öröm jutott számára, no, meg persze a szurkolók támogatásának érzése. Berke Balázs háromszor a sípjába fújt, ez a jel pedig hivatalosan is azt kürtölte világgá, hogy a Loki legalább a következő fordulóig a tizenegyedik hely birtokosává vált. A focisták természetesen kisétáltak a vendégtribün elé, hogy megköszönjék a szimpatizánsok kitartását, a hála azonban egyáltalán nem volt és nem is lehet kölcsönös. Meccsről-meccsre kénytelen tanácskozni egymással játékos és szurkoló, az edzőváltás pedig a várt eredményt jócskán alulmúlja. Ami azt illeti, Vitelki Zoltán távozása és Kondás Elemér érkezése, Tőzsér Dánielék tanácskozása a szurkolók képviselőivel számos lehetőséget felvázolt és megjósolt. Több lehetséges forgatókönyv is érvényes a piros-fehérek szezonjának lezárását illetően – jelen esetben sajnos a legrosszabbik szeretne mindenáron érvényt szerezni. Összesen 500 kilométer oda-vissza és mérhetetlen csalódás a tábor számára, kétségbeesés Debrecenben. Annyi bizonyos, hogy a nagy ígéretek egyoldalúvá váltak. A következő ellenfél a Puskás Akadémia alakulata lesz. A felcsútiak szombaton látogatnak a Nagyerdőre. Számolgatni, jósolni lehet, de nem biztos, hogy érdemes. A szurkolók hisznek, remélnek, kitartanak, de cserébe csak felelőtlenül eldobált szavak érkeznek válaszul.
Barna Marci
Új hozzászólás