Eme rövid írást nem politizálási szándék szülte. Bőszítő, ha az embert hülyének nézik, néhány felelőtlen ámokfutásának következményeit politikai sikerként kommunikálni, miközben komolyan gondolják, hogy a nép minden fenntartás nélkül el is hiszi.
Pedig amikor Bécsben a magyar rendszámú gépkocsik szélvédőjére cédulákat raknak, rajta a magyarok Európai Unióból távozását követelő szöveggel, vagy sajtótájékoztatón kinevetik a magyar miniszterelnököt, akkor az érintettnek és holdudvarának le kellene vonni a megfelelő következtetést, azért hogy a továbbiakban ne kelljen szégyenkeznünk magyar mivoltunk miatt.
A Fidesz strasbourgi sorsát eldöntő március 20-ai Néppárti frakció vita és szavazás furcsa fordulatot hozott. A várttal ellentétben a magyar pártot nem zárták ki a frakcióból, csupán tagságát függesztették fel.
Mint köztudott az Európai Parlament legnépesebb tömörülésének több pártja is kezdeményezte a Fidesz kizárását. A hazánkban regnáló hatalom Brüsszellel addig feszítette a húrt, amíg az érintettek válaszlépésre szánták el magukat. Ám határozott, kirekesztő döntés helyett „kecske-káposzta” megoldás született. A felemás ítéletnek egyszerű, rideg politikai oka van: a Néppárti frakciónak égetően szüksége van a Fidesz szavazataira, de valamit fel kellett mutatni a kizárást kezdeményező képviselőtársaknak is. Példastatuálás helyett mocskos alku született.
A Fidesznek nem erőssége a kommunikáció. Megnyilvánulásaikban számtalan esetben voltak tetten érhetők csúsztatások, hazugságok, a kényelmetlenséget, vereséget győzelemmé formálások.
A mechanizmus a néppárti döntés kapcsán is papírforma szerint működött. A kormányhű média győzelemként állította be a kizárás elmaradását. Orbán Viktort ügyes reálpolitikusnak kiáltották ki. A többórás frakcióülés idején azzal kábították hazánkfiait, hogy a döntés megkönnyítése érdekében a Fidesz önként függesztette fel tagságát. Estére azonban jelentősen módosult a híradás, egyben miniszterelnökünk „zseniális” húzása hozsannázása is abbamaradt, miután az állítás ellenkezője kiderült. A Néppárt 190:3 arányban döntött a „szabadságharcos” magyar párt sorsáról. Az arcpirító egyöntetűséget már nem lehetett magyar politikai huszárvágásként, győzelemként „eladni”. A tények napvilágra kerülése után az ezzel kapcsolatos híradások hirtelen szófukarrá, bagatellizálóvá vedlettek át.
Vezetőink egész Európával konfrontálódtak, tették negatívvá Magyarország, az azt lakók megítélését.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás