Kívülállók talán nem is sejtik, nem észlelik, mekkora a baj az oktatásban. A gyerekek tanulnak, jegyeket kapnak, házi feladatokat írnak, a pedagógusok is mosolyognak, igaz eléggé kesernyésre sikeredve, de még nem feltűnően.
Kicsit fáradtabbnak tetszenek, szemeik karikásabbak, néha ingerültebbek, de még többnyire leplezik. Belül kifacsartak, kiégettek, megalázástól, félelemtől, magukra hagyástól depressziósak, de kifelé még nem látszik, azaz olybá tűnik, hogy nincs különösebb ok az aggodalomra. A kormányzati kommunikáció is ezt sugallja, a kondicionálás (feltételes reflex kialakítása) pedig előbb-utóbbi mindenkivel elhiteti az Orbáni szándékot: az iskolákban minden rendben van, csak néhány klimaxos tanító néni berzenkedik.
A hatalom félelmet kelt, zsarol és szabotálja a segítséget. A pedagógusoknak megtiltották a véleménynyilvánítást. Akik mégis megnyilatkoznak, azokat rövid időn belül kirúgják, sőt perekkel fenyegetik. Zsarolják a szakértő pedagógusokat, hogyha nem teljesítenek legalább évi két szaktanácsadási feladatot, visszaminősítik (például mesterpedagógusi fokozatból pedagógus II.-be), miközben oly mértékben leterhelik, hogy heti valós munkaidejük szinte egész tanévben meghaladja az ötven órát, viszont mindössze a törvényben megszabott negyven óra után kap fizetést. A pedagógusok problémáik megoldásában nem kapnak segítséget. KLIK-hez, Oktatási Hivatalhoz, Pedagógiai Oktatási Központhoz (POK), vagy más fórumokhoz eljuttatott kérdéseikre nem válaszolnak, vagy általánosságokkal reagálnak. Leggyakoribb válasz az „oldják meg!”
A fenntartók, de egyes iskolaigazgatók is rendszeresen figyelik az internetes közösségi oldalakat. Keresik munkavállalóik oldalait, olvassák azok bejegyzéseit. Amennyiben az oktatásról, munkahelyről, fenntartóról negatívan vélekednek, az azonnali retorzió nem marad el.
A vezetők minden más esetben is többnyire a megtorlás eszközéhez nyúlnak.
Hajdúsági, több telephellyel rendelkező iskola pedagógusa a szünetekben gyerekeket kísér. Napi öt szünete megy rá. Mivelhogy a szünetekben nincs ideje, egy alkalommal az óra elején volt kénytelen felkeresni a mellékhelyiséget. Az osztályteremben hagyott gyerekek közül ketten összeverekedtek. Az egyiknek eltört az orrcsontja. A pedagógus fegyelmit kapott.
Másik hajdúsági tanár gyomorfekéllyel került táppénzre. Az állandó ügyeletek, ebédeltetések (akkor tilos ennie), gyerekkísérgetések miatt futtában bekapott falatok, a rendszertelen étkezés, a lelepleződéstől való félelem, amiért munka közben eszik, egyenes következménye lett a gyomorbajnak.
Ugyancsak megyénkbeli pedagógust hurcolt meg saját igazgatója, mert hitelt adott az egyik szülő rosszindulatú megjegyzésének. Állítása szerint a tanár molesztálta gyerekét. Az intézményvezető azonnal felfüggesztette és feljelentést tett ellene. Az érintett pedagógus magánnyomozásba kezdett. Hamar kiderítette, a szülő csak azért „mószerolta be”, mert a lány fegyelmezetlenségéért szaktanári figyelmeztetést adott. Az igazgató nem kért bocsánatot és nem vonta vissza a feljelentést. A lefolytatott nyomozás is a pedagógus igazát erősítette meg.
Az oktatásban dolgozók unos-untalan a sorstalanságot érzik, munkáltatóik magukra hagyják, rosszul értelmezetten próbálják a pedagógus kart fegyelmezni. Munkahelyükön nem beszélhetnek szabadon, mert a vezetők besúgói (mert mindenütt vannak) hamar megviszik a hírt. Véleményeiket figyelik az interneten. Szinte teljes a cenzúra.
Jobb híján a honi pedagógiai szakértők egy csoportja kanadai magyarok által működtetett honlapon hozott létre fórumot, ahol minden rosszindulatú megfigyelés veszélye nélkül, szabadon vélekedhetnek tanácsadói, pedagógusminősítési munkájukról, panaszkodhatnak a hatalom zsarnoki, kizsigerelő, megalázó ténykedéseiről, írhatnak tapasztalataikról. Olvasható többek között számtalan bicskanyitogató történet. Egyik szakértő beszámolt arról, hogy az egyik bemutató órán, amikor a pedagógus kikapcsolta a projektort, a jelenlévő igazgató, mindenki füle hallatára leordította: „miért kapcsolta ki? Tönkre akarja tenni?”
A másik történetnek megint intézményvezető a főszereplője. A diri a szakértőt arra igyekezett rávenni, hogy a minősítendő pedagógus szakmai anyagát (portfolió) és bemutató óráját pontozza le, mert akkor ő könnyebben megszabadulhat tőle.
A harmadik eset ugyancsak vezetőhöz kapcsolódik. Egyik alkalmazottja jól sikerült órát tartott, így a szakértő gyakornok kategóriából pedagógus I.-be minősítette fel. Nem sokkal utána az igazgató egy tantestületi értekezleten gratuláció helyett arról értekezett, hogy ő lepontozta munkatársát, csak a szakértők „jólelkűségének” köszönhető a kategórialépése. A debreceni intézményvezető azért nem támogatja minősítésre készülő kollégáit, mert saját portfolióját a szakértők silánynak ítélték. Ez esetben a személyes bosszú vezérelte: ha az övét nem fogadták el, mások se járjanak jobban.
Az ilyen sztorikért itthon fővesztés jár, mármint azoké, akik felmerik tenni az internetre, ezért kényszerülnek távoli honlapon megosztani bajaikat, problémáikat. A honlap által felkért, komoly jártasságú szakértőtől választ is kapnak. Mivelhogy a rosszakarók szándéka és keze messzire érhet, a fórumon blogolók anonimitást fogadtak, álnéven, jeligésen közölnek.
Itt tartunk. Nemcsak egyre több honfitársunk választja a külföldet, de már a vélemény is, mert itthon csorbul a véleménynyilvánítás szabadsága.
A kanadai oldal címe: canadahun.com. Innen tovább: a Fórumok - Gyereksarok - Pedagógusoknak
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás