Akik rendszeresen autóznak Debrecenből Létavértesre, elhagyva a bánki borzalmast, végre sima aszfaltra érnek, balra, kilométer hosszan, bekerített erdő mellett halad útjuk. A frissebb telepítésű, szabályos sorú fiatal erdőt, éltesebb, szabálytalan ültetésű rengeteg váltja fel. Utóbbiban nem ritka a tölgy, melynek termése a makk, kedvenc csemegéje a vaddisznónak.
Az erdő tulajdonosa gondolt egyet, és vaddisznókat telepített a sűrűbe. Egy kan és két anyaállat alkotta a törzsállományt. Tavaly tavasszal csíkos malackák születtek, melyek mostanra termetes süldőkké gyarapodtak. Év közben ritkán láthatók, hiszen az erdő mélyén elegendő táplálékot találnak, de amikor leesik a hó, bizony jól jön az emberi segítség. Kapnak is kukoricát bőven, amit a kerítés mögé szórnak be. A vadröfik pedig jönnek, röfögnek, foguk alatt ropognak a száraz kukoricaszemek. Nem zavarja őket, ha autók fékeznek, utasaik kiszállnak, fényképezőgépeiket kattogtatják. Hozzászoktak az ember közelségéhez, meg ott van a biztonságot jelentő kerítés is. A kan néha produkál egy-egy műtámadást, de ez inkább cirkusz részéről, mint valódi szándék. A kétlábúak sem támadó szándékkal sorakoznak fel a drótkerítés mellett, így szent a béke.
Gyereknek, felnőttnek élmény a vadállatokkal találkozás. Ha látják a röfiket, álljanak meg! Nézzék, fényképezzék! Akár egy kis mogyorót, kukoricát is szórhatnak. Az állatok hálásak érte.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás