Autósberkekben állandó téma a honi közlekedési morál. Autóskultúránk egyre inkább balkanizálódik, sőt, némi túlzással az egyiptomi állapotok is emlegethetők.
Néhány éve Kolozsvárról hazafelé tartva, Csucsán igyekezve sebességhatárt tartani (lakott területen Romániában is 50 km/h), döbbenten meredtem a szélvédőn túli eseményekre. Kamionok döngettek nyolcvannal, kilencvennel, úgy faképnél hagyva, hogy mire ocsúdtam, talán már be is jelentkeztek vámvizsgálatra az ártándi határátkelőnél. Az idő homokóráján azóta lepergett néhány millió homokkristály. Benzint spórolhatok meg, hiszen megbotránkozásért már nem kell külföldre autóznom, szabálytalankodás immáron a hazai utakon is akad bőven.
A minap Tokajba igyekeztem. Utam a szabolcsi megyeszékhelyen keresztül vezetett. Debrecen felől Nyíregyháza bevezető szakasza a körútig négysávos. A várostábláig tartó szakaszt az autósok nem kis része autópályának tekinti, rongyolnak is százharminccal. Belterületi részen (Debreceni út) letúrják azokat, akik megpróbálják betartani a lakott területen engedélyezett sebességet. Az autócsordák normális esetben is egy tízessel gyorsabban haladnak, ám tele cikázó, szlalomozó kivételekkel.
Történt pedig, hogy mindkét sáv telítettsége miatt a „sietők” beszorultak. Nehezen viselték a helyzetet, jobbra-balra rángatták a kormányt, keresték a kibúvókat. Az idegesebbek annak ellenére villogtattak, hogy látták az előttük haladók tömkelegét. Mögém is besorolt egy BMW. Kocsim fenekére tapadt. A legkisebb fékezésre belém rohant volna. Előzési alkalmat keresve a kocsija orrát állandóan „kitette”. A sűrű sor okán azonban hiába kísérletezgetett. A BMW mozgásából a vezető elhatalmasodó türelmetlenségére lehetett következtetni. A Lidl áruház előtt végre kivághatott a külső sávba. Gázt adott, majd irányjelzés nélkül elém vágódott, centiméterekkel kerülve el az ütközést. Nem tetszésem jeléül rávillantottam. Klasszikus autósbunkó módján reagált: rálépett a fékre. Vészhelyzetbe kerülve a kormányt balra rántottam. Szerencsére akadt hely, mert nem a szembeforgalomba hajtottam, hanem a benzinkúthoz kanyarodási sávba. A viselkedését hosszú dudaszóval „köszöntem meg”.
A java azonban ezután következett. A BMW-s letekerte ablakát, amelyen egy szőke nő dugta ki a fejét. Eltorzult arccal (amúgy sem tűnt fotómodellnek), boszorkányos rikácsoló hangon ordította: - Hogy az a … Mit tötyörészel itt ötvennel?
A képtelenség nevetésre ingerelt. A kocsik előttem, mögöttem, oldalamban ugyanazzal a sebességgel (akkor éppen 58 km/h) haladtak. Gyorsabban hajtani a KRESZ szerint és a valóságban sem lehetett, meg szabálytartóként nem is nagyon akartam. Hirtelen támadt jókedvem láthatóan borzolta az idegeit, készült még valamit mondani, de ketten is rádudáltak, ezért rátaposott a gázpedálra, és nyolcvannal elporzott.
A történetet nem érdemes kommentálni. A hölgy a viselkedésével önmagát minősítette.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás