Többször írtam: valószínűleg rossz társaságban mozoghatok, mert azok tagjai Magyarországot alulnézetben ismerik és élik. Közmunkásoktól pedagógusig, ügyvédig terjed ismeretségi köröm, ám egyben azonosak: elégedetlenek.
Ki ezért, ki azért. Ki, mert a napi betevő előteremtése is komoly feladat, a pedagógusok becsapottnak érzik magukat, ügyvédekkel tele a megye, nehéz az ügyfélszerzés. Mindannyian a jelenlegi hatalmat hibáztatja.
Az ünnepek környékén a rádiók (királyi és kereskedelmiek egyaránt) a kormány hirdetéseitől voltak hangosak. Már az is álszent, hogy az Orbán propagandát közérdekű reklámnak állították be. A hallgató a fizetett lózungokból megtudhatta hazánk világra szóló sikereit (leginkább csökkent a munkanélküliség, négyszázezer új munkahelyet teremtettek, leszorították az inflációt).
Az utóbbi években a magyar állampolgár felettébb óvatossá vált, erős fenntartással fogadja a sikerpropagandát. A hivatalos állításokhoz egy kis szorgalommal plusz információkat keresve hamar kiderül, bizony sántít az igazság. A kormányállításból olybá tűnik, Orbánék tartják ígéretüket, tíz év alatt egymillió munkahely létesítését. Lám, időarányosan teljesítik tervüket, mivelhogy négy év alatt közel négyszázezret teremtettek. A tájékozottabb honfitárs halkan hozzáteszi: ebből kétszázötvenezer az improduktív közmunkás. A közhasznúak többségének december 31-ével lejárt a szerződése, az év első napjától munkanélküli. Állítólag márciusban lesznek az új közmunka alkalmak. Nincs Türr István program. Tavaly télen iskolapadba ültették az éhbérért dolgozókat. A tanulásért még fizetést is kaptak. Már akkor sokan emlegették, csak azért az okítás, mert választások lesznek, és kellenek a szavazatok. Idén nem lesz voksolás. El is maradt a tanításos közmunkáltatás. Utcára került a munkások többsége.
Szintén a kábítás kategóriájába tartozik az infláció mértéke. Közgazdászok szerint a pénzromlás több módon kiszámolható. A kérdés mindössze annyi: mi az érdeke egy regnáló hatalomnak? A nyugdíjemelés mértéke jól érzékelteti a trükközést. Nyugdíjak esetében a lényeg az, hogy minél kisebb legyen a költségvetésből nyuggerekre szánt apanázs. Másképpen hogyan magyarázható az ősszel jelzett 2,5 százalék, majd október 31-én Balog Zoltán miniszter által bejelentett 2,2 százalékos nyugdíjemelés, mely a következő napokban már 1,8 százalékra zsugorodott? Egy állami költségvetésben 0,7 százalékos különbség jelentős tétel, tízmilliárdokat jelent.
A pedagógusokat harmadik éve ámítják. A 2013-ban elfogadott Köznevelési Törvényben rögzítették a tanárok fizetésemelésének mértékét, majd gyorsan módosították, s a fizetésjavítás szándékát 2017-ig elnyújtották. Az érintettek a tavalyi év elején is már csak a minimálbér emelésével arányos bérnövekedést észlelhettek. Szeptember 1-jével szintén 10 százalékot emeltek, ami valahogy az oktatói bérekben nem érhető tetten. Tavaly a minimálbértől függetlenítették az oktatásban dolgozók munkájának ellenértékét, így az államnak január elsejével nem kellet emelni. A pedagógus kettes fizetési fokozatba lépők és a mesterpedagógus vizsgát tevők sem látják a beígért pluszbért és óraszámkedvezményt. A pedagógus fizetésemelések állandó kommunikálása csak arra jó, hogy a közvéleményt szembefordítsák a tanárokkal. Lassan közfelháborodás célpontjai lesznek, ugyanis az átlag magyarban úgy csapódik le, hogy a pedagógusokat pénzzel tömik.
Ismerek egy családot. A férj hetvenháromezer forintos rokkantnyugdíjából élnek. Az asszony közmunkásként, dadaként dolgozott a közeli óvodában, de december 31-ével lejárt a szerződése. A kisdedóvóban semmi pénzért hárman gondozták a gyerekeket. Az év elejére az önkormányzat az illetékesektől egy közhasznú álláshelyet csikart ki. Az egy státusz bérén hárman osztoznak. Az óvodában másfél-másfél hetet teljesítenek, és így osztják el a bért is. Tehát a hetvenháromezerhez még adjunk tizenhétezret. Ebből kell nekik és egyetemista gyereküknek megélni.
A család (és még rajtuk kívül mennyi?!), a minimálbéren robotolók, a nyugdíjasok minden forintnak örülnek, de közben éktelen haraggal emlegetik hazánk vezetőit. A közmunkásoktól sajnálják a pénzt, egymillióan minimálbéren adják el munkaerejüket, a nyugdíjasoknak 1,8 százalékot löknek, miközben a miniszterek, államtitkárok, helyetteseik, főosztályvezetők 30 százalékos fizetésemelést kapnak. A kormányt a teljes szociális érzéketlenség jellemzi. Igazán magukba kellene szállniuk azoknak, akik tavaly rájuk szavaztak. Gondolom, ők sem ezt akarták.
A magyar miniszterelnökről még egy bekezdés. Vasárnap, Párizsban másfél millióan tiltakoztak a terrorizmus ellen. A meghívott politikusok és a tömeg együtt demonstrálta az összefogást, a békét, az egységet, a sajtószabadságot, a demokratikus alapelvek örökérvényűségét. Orbán Viktornak mi keresni valója volt ott, amikor szabadságharcot vív az unióval, uralma alá hajtja a sajtót, demokratikus elvek érvényesülését korlátozza (pl. választási törvény)? Álszent viselkedés.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás