Az eset még az átkosnak is titulált rendszer idején történt. Jelentőségét a személy kiléte adta, akinek keserves éveket köszönhetett a világ egy része, köztük hazánk is.
Az akkori törvények okán a történés kitudódásának komoly következményei lehettek volna, mert a kommunista szentté emelt proletár bárminemű deheroizálását főben járó bűnnek tekintették, elkövetőire súlyos büntetés várt, akár életükbe is kerülhetett. Hősünk, akit egyébként leplombált német tehervagonban csempésztek Oroszországba, hogy csináljon egy kis felfordulást, vonja ki Oroszországot az első világháborúból, sajnos a feladatot sikerrel teljesítette.
Nyírbátor, Debrecen felőli szélén valamikor egy apró tavacska víztükre fodrozódott. A helyiek Kotyornak ismerték. Hal akadt benne, ezért a gyerekek kedvelt pecahelye volt. A szerelék a lehető legegyszerűbb: fűzfavessző, ugyanolyan hosszúságú cérnaszál, úszóként megtette a parafa dugó, a horog pedig gombostűből hajlítva. A tavacskában túlélés nagy művészei úszkáltak: ezüst kárász, törpeharcsa. A szűk hely, a kevés táplálék és a partot ellepő gyerekhad folytán a tenyérnyi pikkelyes már kapitális példánynak számított.
Egy alkalommal a közeli iskola néhány diákja áztatta a zsinórt. Néha horogra akadt egy-két apróság. Talán félórát sem horgásztak, amikor egy távolabbi ifjú pecás felordított:
- Tanár bácsi!
Milyen egy pedagógus? A reá bízott gyerkőcök testi és szellemi épsége felett érzett állandó aggodalmában, egyből a legrosszabbra gondolt, de még mielőtt a baj okát megtudakolhatta volna, a hangoskodó újabb információval szolgált:
- Fogtam egy szobrot!
- Mit?! – rökönyödött a tanerő.
- Tessék megnézni! – emelte a fogást magasba.
A pedagógusnak a szoborarc már messziről gyanúsnak tűnt, de rohant közelebbről megvizsgálni. Közelről egyértelművé lett, bizony az Lenin műmárványból mintázott mellszobra. A pedagógusból kitört a röhögés (eléggé tiszteletlen viselkedés a jövő szocialista nemzedékének nevelőjétől), de akkor mit sem törődött vele (mint oly sokszor, máskor). A helyzet komikumán jókedvre derült könnyes szemekkel kérdezte:
- És mivel fogtad?
- Gilisztával.
A válasz újabb lapátnyi adalékot adott nevetésének. Egy perc is bele tellett, mire bekövetkezett csillapodása. Mi lesz, ha kitudódik a zsákmány? Egyáltalán, ki dobta a Kotyorba? Illegalitásban akciózó pártellenesek tette? Akárhogy is volt, országos botrány pattanhatott volna ki. Kézenfekvően egy azonnali megoldás jöhetett szóba: kerüljön vissza oda, ahonnan a gyerek kifogta.
A Kotyor azóta kiszáradt, medrét földdel töltötték fel. Vajon a szobor jelenleg is a réteg alatt lapul, várva egy jobb jövőt (mert Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog), vagy az utókor számára egy szerencsés gyűjtő mentette ki? Ki tudja?
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás