A zord áprilisi időjárás és a hétvégi MTK elleni fiaskó is közrejátszhatott abban, hogy kedden a kora esti órákban alig kétezer néző látogatott ki az Oláh Gábor utcai stadionba a Diósgyőr elleni Magyar Kupa elődöntőre.
Pedig a tét nem kisebb volt, mint az, hogy a Loki bejut-e idén is a fináléba, és címvédőhöz méltóan át is veszi majd a hatalmas serleget.
Igazán nagyon nem nyúlt bele a három nappal ezelőtti kezdőbe Kondás mester, a védelem is azért tért el a megszokottól, mert sérülések hátráltatják mostanság a munkát.
Tomislav Sivic a legerősebb tizenegyet jelölte a derbire. A Debrecen, ahogy illik, hamar bekezdett, és bő félóra elteltével Seydl és Volas találatával kettővel is vezetett, de elég volt a védelem pillanatnyi kihagyása és a télen Pécsről Diósgyőrbe igazolt Grumics a hálóba kotorta a labdát. Aztán az első félidő lefújása előtt nem sokkal egy mintaszerű Szakály passz után Bódi ismét kettőre növelte az előnyt.
Szünet után jött előre a DVTK becsülettel, de a Miskolcról elűzött Tisza a 86. percben bevágta a negyediket. Már mindenki a hármas sípszót várta, amikor Elek Ákos megindult, senki nem támadta, a tizenhatosnál kicsit kisodródott, aztán megpattanó lövése Verpecz mellett utat talált a rövid sarokba. Ezzel kialakult a 4:2-es hazai győzelem.
Ez így nem is hangzik rosszul, de ismervén a kupaszabályokat, a két bekapott gól még igen felpaprikázhatja a hangulatot május hatodikán a visszavágón. Félteni azonban nem kell a mieinket. Van annyira jó ez a gárda, hogy megtartja majd az előnyét és nem szalad még egyszer bele a késbe, mint tette azt a Hungária körúton.
Akár vissza is vághatnak a srácok a kék-fehéreknek, mert könnyen összejöhet egy DVSC- MTK kupadöntő.
Ehhez azonban minden bizonnyal még hozzászól majd szerdán délután az Újpest is. Bennünket azonban ez már nem érdekel.
Bár az is igaz, nem illik előre inni a medve bőrére. Úgyhogy hagyjuk a macit. A folyadék bevitelről meg nem szabad lemondani, már csak egészségügyi megfontolásból sem.
W. Gy.
Új hozzászólás