A hölgyek kedvelt énekese, Bereczki Zoltán adott koncertet február 15-én este a Kölcsey Művelődési Központban. Az előadó Valentin napi ajándékként énekelt az érte rajongó gyengébbik nemnek (férfiak csak elenyésző számban képviseltették magukat). Az Illúzió c. összeállításával Bereczki Zoltán fergeteges másfél órát produkált.
Még mielőtt az előadásról értekeznék, mindenképpen említést érdemel két momentum. Az egyik, hogy a Bereczki Zoltán által képviselt stílus nem az én zenei világom. Az előadástól keveset vártam, ám annál többet kaptam. A másik: a koncertet megtekintő hölgyek nyilvános „félrelépése”. Valentin a szerelem napja. A hölgyek otthon hagyták férjüket, mert minden férfiúi rosszallás nélkül szerették volna kinyilvánítani rajongásukat. Önfeledt sikítozásuk bizonyította: ők bizony Bereczki Zoltánt szeretik (elnézést: ez csak vicc).
A nagyterembe érkezőnek egyből feltűnt a színpadra felállított három dobfelszerelés. Az erős ritmusszekció lényegét a dalok hallatán lehetett megérteni. A lüktető, dinamikus számok igényelték az erős alapokat.
A művész az Illúzió c. számmal kezdett, majd megállás nélkül váltott a Fogd a kezem-re. Néhány dal után az est vendége következett. Nika, azaz Veres Mónika Bereczki Zoltánnal énekelt duettet, majd előadta A Dal c. Eurovíziós válogatón bemutatott versenyművét.
Ami utána következett, azt az est fénypontjának tartom. Bereczki Zoltán stílusgyakorlatokat folytatott. Énekelt Michael Jacksont, Mick Jaggert, Phil Collinst utánozva. Nemcsak hangban, hanem táncban is tette, kiemelve az ismert sztárok jellegzetes mozdulatait. Phil Collinst utánozva ugyanúgy beült a dobok mögé, mint ahogy koncertjein a híresség tette. A magyarok közül Presser Gábor, Zorán és Demjén Rózsi került terítékre. Különösen érdekesnek bizonyult Presser Nagy találkozás c. szerzeményének előadása. Az eredeti felvételen Presser, Demjén és Katona Klári énekel. Bereczki ezt egyedül is ügyesen megoldotta.
A remek „paródiák” után szusszanva, régebbi lemezéből, a Száz év-ből merített.
Végére hagyta két jelenleg is futó slágerét. A Szállj velem!-et már a ráadásban énekelte.
Legszebb számnak a ráadás másik dala bizonyult, a Hangokba zárva. A lírai alkotásban saját érzelmeit tárta a nagy nyilvánosság elé.
Bereczki Zoltán zenei polihisztorként lubickolt előadói szerepében. A hangjával tetszés szerint játszott. Három oktávnyi hangterjedelmével mindent megénekelhetett, amihez kedve volt. Pillanatnyi megállás nélkül, hihetetlen energiával táncolta, mozogta végig a másfél órát. A dalok közötti összekötő szövegekből az is kiderült, hogy nemcsak hangjával, hanem a szavakkal is jól bánik. A zenekara profi módon kísérte.
Bereczki Zoltánt a hölgyek még napestig hallgatták volna, csodálták volna adoniszi alkatát. Amikor a színész végső búcsút intett, szomorú sóhajok kíséretében kászálódtak fel székükből, indultak a kijárat felé, a Bereczki varázsolta álomvilágból (illúzióból) a szürke valóságba.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás