Palkovics László, közoktatásért felelős államtitkár tanévkezdéskor kijelentette, hogy a honi oktatás megújítása jó úton halad. Állítását meglepő módon indokolta: a pedagógusoktól az utóbbi időben nem érkeznek panaszok.
Nos, biztos vannak, akik ezt elhiszik, a regnáló párt tagjai és szimpatizánsai pedig nap, nap után sulykolják. A valóság azonban más. Az esetleges panaszok, kérések legalább kétszeres szűrőn keresztül jutnak el (de inkább nem) az Emberi Erőforrások Minisztériumába. Cenzúrázza az intézményvezető, s ezt teszi a tankerület is. Nem kerülhet nyilvánosságra az oktatók, nevelők véleménye, mert megtiltották, hogy nyilatkozhassanak. Erre csak az iskolaigazgatók, de gyakrabban a tankerületek illetékesei jogosultak. Az intézmények többségének élén immár párthű vezető áll, akik a „felsőbb utasításoknak” megfelelően akadályozzák, tiltják a szólásszabadság gyakorlását. Akik mégis próbálkoznak, komoly retorziókra számíthatnak. A kormány is a tanárok ellen hangolja a közvéleményt, amikor unos-untalan felemlegetik az utóbbi évek pedagógusi béremeléseit. A manipulált pórnép pedig irigykedve reagál: „de felvitte az Isten a dolgukat, és még nekik áll feljebb?”.
Szóval az államtitkár kijelentése hazugság. De az oktatásban akadnak jogsértések is. Szomorú, hogy ezek feltárásához ombudsmani segítség kellett, mert másként nem kerültek volna napvilágra. Székely László, az alapvető jogok biztosa szülői jelzések hatására, a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek oktatáshoz való hozzáférését vizsgálta. A szegregált oktatás megszüntetését célzó kormányzati akarat a tanulásban akadályozott gyerekek normál általános iskolai integrációját szabta meg. Ami nyugaton jól működik, hazánkban nem. Született egy politikai döntés, aminek nem voltak meg a személyi és tárgyi feltételei. Szülők nehezményezték, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekeik nem kapták meg a szakértői bizottság szakvéleményében meghatározott fejlesztő nevelést, oktatást. A fejlesztés hiánya több gyermek állapotában és iskolai teljesítményében jelentős visszaesést okozott. Gyakran előfordul, hogy a SNI-s tanulókat, a szakvélemény előírta, eltérő tantervű oktatási forma alkalmazása ellenére normál tanterv szerint tanítják. Nyolcadikos SNI- tanulónak egyismeretlenes egyenletes feladatokat kell megoldania, miközben a szorzótáblával is hadilábon áll. Kémiából a Mengyelejev táblázatból kellene dolgoznia, történelemből a harmincéves háborúból muszáj felelnie, és így tovább. Annak ellenére nem történik intézkedés, hogy súlyos szakemberhiány lépett fel. Nincs elegendő gyógypedagógus, logopédus, pszichológus. Akad olyan tankerület, amely egyik iskolájában tíz órában órát adó gyógypedagógussal, a szakemberrel az egyik legjobban ellátott intézmény „dicsőségét” mondhatja magáénak.
A mulasztásokat, jogsértéseket, hazugságokat hosszasan lehetne sorolni (ha egyáltalán lehet). Könnyen elképzelhető, hogy az e cikkben leírtak sem tetszenek majd illetékeseknek. Mint gyakorló (szakemberhiány miatt három helyen is dolgozó) gyógypedagógus állíthatom, a fentebb leírtak minden szava igaz. Ha az állításokat mégis kifogásolják, megkérdőjelezik, maguknak is hazudnak.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás