Költő és botanikus volt. A korai költeményei a katonaélethez, valamint a szerelem témájához kötődnek, stílusuk természetes és közvetlen. Eleinte a török elleni háború mellett állt, de később ellenezte azt.
Az élményeiről mély átéléssel írt. Emlékét egykori lakóháza, a mai Piac utca 58. szám alatti társasház őrzi domborművek formájában. Az egyiken 5 jelenet látható a Lúdas Matyiból, a másik pedig Csokonaival ábrázolja borozgatás közben. A 2001-ben kibocsátott A magyar ifjúsági irodalom alakjai című emlékpénzérme sorozat 200 forintos címletén a Lúdas Matyi illusztrációja található.
Jómódú kézműves polgárcsaládba született. A tanulmányait végig Debrecenben végezte. 1779-ben befejezte a gimnázium 6. osztályát. 1781-ben a Debreceni Református Kollégiumba került. Neves tanárok oktatták, de velük való konfliktusai miatt 1782-ben önkéntes közlegényként csatlakozott az I. Császárhuszár-ezredhez és Galíciában szolgált. 1788-tól II. József császár seregében a török elleni csatában harcolt. 1789-ben hadnaggyá léptették elő. 1790-ben ezrede kisegítő csapatként volt jelen Moldvában az osztrák-török-orosz ütközetben. 1793-tól 3 éven át vett részt a francia háborúban és a napóleoni hadjáratok során eljutott Franciaországba, Dél-Németalföldre, Hollandiába és Németországba. 1796-ban főhadnagyi rangot kapott, amiről kis idő múlva lemondott. Ugyanebben az évben tért vissza Debrecenbe. A magánéletben kertészkedéssel, gazdálkodással foglalkozott. A költészetben a természetlírát kezdte követni, melyben az évszakok váltakozása, a természet gazdagsága, az ódai hang, a könnyedség, továbbá a népiesség lelhető fel. Csokonai Vitéz Mihállyal és Kazinczy Ferenccel ápolt jó barátságot, az utóbbival levelezett is. Végül a hármójuk között keletkezett Árkádia-per a Hazai és Külföldi Tudósításokban évekig elhúzódott. A debreceni közvéleményt képviselte és a lapban Kazinczy ellen névtelenül folytatott vitát. Az 1805 után keletkezett műveit a gondolatiság, a felvilágosodás eszmevilága irányította. 1806-tól a kollégium,- és a város pénztárosaként, esküdtként dolgozott, majd a polgárság kapitányává választották. A füvészetben való elmélyedésre a sógora, Diószegi Sámuel és Földi János motiválta. 1807-ben látott napvilágot az első hazai tudományos botanikai rendszerezés és növény-meghatározó összegzés, a Magyar Füvészkönyv, amit Diószegivel közösen alkotott. (Az 1813-as Orvosi füvész-könyvvel kiegészült a hazai botanika teljes leírása). 1808-tól a debreceni református egyház megbízásából intézte a leégett gótikus templom helyén épülő Nagytemplom építkezési munkálatait, aminek egyik irányítója, illetve gondnoka lett. 1815-ben jelent meg a Lúdas Matyi első kiadása Bécsben. (A mű eredetije 1804-es, de 1805-ben Kazinczy nemtetszése után nem szánta kiadásra, majd újra átdolgozta). Itthon a javított változat 1817-ben került a közönség elé. Az ebből keletkezett honoráriumot a szombathelyi és körmendi tűzkárosultak segélyezésére fordította. 1819-ben indította és haláláig szerkesztette a Debreceni Magyar Kalendáriumot, ahol prózafordításokat, tudománynépszerűsítő cikkeket és poémákat közölt. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, végül tüdőbajban hunyt el.
Nem gyűjtötte össze kiadásra a költői életművét, így a pályatársai közül a munkásságát csak kevesen ismerték. 1831-től vált igazán népszerűvé a Lúdas Matyi, ennél fogva azóta sok kiadást megélt.
Az én poézisom
Lantosok-é? hegedűbe valók? vagy táragatóba?
Amiket én eddig firkálék; hogy ne hazudjak,
Nem tudom én. Aprócseprők, azt látja akárki,
És ha dorombba verik, sem szégyenlik magokat meg,
Amely verssorok egynéhány egyforma betűkön
Végződnek; hajdan azokat nevezék magyaroknak,
Már azokat ma cigány s kóldús szájába valóknak
Hirdetik. A Drómó tudná ízlésteket, édes
Lantosim! Amíg hát e per valamerre ledűlne,
Írjunk kis Múzsám pompás tógát viselendő
Verseket is, ha tudunk, de azért senkit se nevezzünk
Kóldúsnak, se cigánynak, az e'félékbe ha nem fog
Kedvet lelni, mivel zabolát nem szenved az izlés.
(1766, Debrecen – 1828, Debrecen)
Nádai Nikolett
Új hozzászólás