Az utóbbi napokban az Apolló mozi kedvezményes jegyárakkal várta látogatóit a frissen Oscar-díjas alkotás, a Saul fia megtekintésére.
Jómagam is megtekintettem. A pénztárak előtt kígyózó hosszú sorokra számítottam. Ehhez képest a vetítőterem még félig sem telt meg. A látvány több mint elszomorító. Nekifogtam kifogások keresésének: akiket érdekelt a film, már megnézték, vagy hiába a honi művészet e kiemelkedő alkotása, hazánkfiainak túlnyomó részét nem érdekli. Az utóbbi indok nem eshet messze a valóságtól. Lassan az agymosottak országa leszünk, ahol az utolsó mohikánok védik a kultúra utolsó bástyáit, s kedvezőtlen szellemi és anyagi körülmények között is létrehoznak, nemzetközi mércével is komoly alkotásokat.
Maga a film nem könnyű darab. Mondanivalója csak szükséges ismeretek birtokában érthető. Kellenek a történelemből tanultak, a zsidóság múltjának és vallásának legalább vázlatos tudása, különben a nézők csak értelmetlen öldöklést és Saul megmagyarázhatatlan viselkedését érzékelhetik.
A Saul fiára nemcsak tanultakkal, hanem erős lélekkel muszáj készülni. A filmvásznon látottak megviselik nézőit.
A rálátással bíróknak sem könnyű. A filmvetítés alatt magam is hosszasan töprengtem azon, vajon Saul hülye, bigott, zsidó hagyományokat minden körülmények között őrző, emberséges? A mű végére megszületett a válasz: Saul magatartása zsidó hagyományokat következetesen megtartó, emberséges az embertelenségben.
A cselekmény 1944. október 7-8-án játszódik Auschwitz-Birkenauban. Saul sonderkommandósként raboskodott. A sonderesek a láger kisegítő személyzeteként végezték a piszkos munkát. A nácik arra kényszerítik őket, hogy az elgázosított áldozatok holttesteit krematóriumokban égessék el, hamvait szórják szét, miközben ők is bármikor a gázkamrákba kerülhetnek. Saul az egyik gyermek holttestében saját fiát vélte felismerni. A következő órákban egyetlen akarat sarkallta: a fiút a hagyományok szerint eltemetni. Nem érdekelte, hogy társai lázadást szerveztek, megszállottan csak terve végrehajtására koncentrált. Tábori körülmények között szinte lehetetlen feladatra vállalkozott. Végül a lázadókkal kisodródott a lágerből. Magával vitte a fiút. A többiekkel együtt folyón úsztak át. Ekkor az ár elsodorta a holttestet. A túlparton a nácik utolérték a lázadókat és végeztek velük.
Nemes Jeles László, a rendező, a holokauszt tabutémái közül a legellentmondásosabb megítélésű lágercsoportot állítja a középpontba, a sonderkommandósokat. Életükért rettegve szolgálják ki a német lágerszemélyzetet, kényszerű végrehajtói lesznek az emberirtásnak. Saulon keresztül ismerjük meg a láger gyárszerű működését. A megjelenítés hiteles. A Mafilm stúdióban felépített láger pontos mása az auschwitzinek. A nézők dokumentarista hitelességgel láthatták, hogyan szervezték és hajtották végre a nácik embermilliók megsemmisítését.
A Nobel-díjas Kertész Imre írta Sorstalanság, személyes indíttatású, szintén a holokauszt témáját feszegető regényéből készült film azonban csalódás, azon oknál fogva, mert nem hiteles. Dagadt lágerlakók, nem korhű gőzmozdony hiteltelenné teszik az irodalmi remekmű adaptációját.
Külön szólni szükséges az operatőri munkáról. Erdély Mátyás feszültséggel teli képeket vett fel. A film közel kétórás ideje alatt Saul arca mindig premier plánban látható. Minden érzelem, minden arcrándulást érzékel a mozilátogató. Az arc mögött gyakran homályos a háttér. Kettős funkciót szolgál: egyrészt a korhű állapotok kialakítása lehetetlennek bizonyult (meztelen hullahegyek), másrészt azt sugallja, hogy az egész egy homályos rossz álom (bár csak annyi lett volna), az emlékezet igyekezett kiirtani az átélteket, de a lényeg mélyebben vésődött, minthogy a homályba vesszen.
A film hanghatásai hátborzongatóak. A haláltáborba érkezők sírását, sikoltását, könyörgését kíméletlenül kontraszolja a kemény, katonás, pattogó parancsok sokasága. A csendes jelenetek rövid idejű nyugalmát zűrzavaros hangvihar robbantja szét.
Értékelésemben eljutottam a feladás gondolatáig. Egyszerűen kevés a szó az alkotás helyén való méltatására. Egyet tudok javasolni: minden hozsanna helyett inkább nézzék meg!
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás