Végy egy ifjú csatárt, egy párját ritkító szurkolótábort, meg egy jókora felismerést, hogy ideje valami nagyot húzni! Kész is a parádés győzelem, amely jobb időpontban nem is jöhetett volna, mint a Szívtiprók Ultras Debrecen harmincadik születésnapi ünneplése, meg egy Újpest elleni nagyerdei csata előtt. DVSC–Ferencváros 5-4.
Ha valaki azt mondja, akár hat gól fölé tegyem Tippmixen a Loki–Fradi gólszámát, alighanem kiröhögöm. Pláne, ha még a debreceni győzelemre is rávenne, hogy fogadjam meg. Noha egyik kedves cimborámmal a kézilabda Európa-bajnokság aktuális mérkőzését követően latolgattuk, miként alakulhat ez az ősi rangadó, szóba került a sokgólos döntetlen eshetősége is. Aztán jött Bárány Dodó, meg az első, második és a harmadik gól – Dodó mesterhármasa. Kísérteties hasonlósággal a Diósgyőr elleni, hazai meccséhez, a zöld-fehér fővárosi gárda ezúttal is felállt a háromgólos gólzáporból, az erre rátornyosuló további két gól azonban már a kilencedik kerületieknek is sok volt – külön érdekesség, hogy ez idáig épp a sasok kapták a legkevesebb gólt az idei kiírásban. Ez látszólag nem tetszett a csapatot elkísérő fanatikusoknak, hiszen, valamely egyedülálló konfliktuskezelési technikával élve, románokat idéző hepajt, meg rögtönzött tömegbunyót rendeztek egymás között.
No de mi mindennek a lényege és előremutató tanulsága? Egyrészt, hogy a győzelem súlyos vezéráldozatokkal járhat, Dodónak pedig ezúton kívánunk mihamarabbi gyógyulást! Maga a diadal viszont nem jöhetett volna jobbkor. Erőltetett menet, nyárról halasztott meccs, és egy kis reménysugár a reményvesztett szurkolóknak, hogy a Vasutasban maradt még kraft, meg küzdeni tudás, és még a legnagyobb riválisok legyőzése sem lehetetlen. Épp most, amikor a Fradi után az Újpest is megosztó népszerűségnek örvendő tiszteletét teszi a Nagyerdei Stadionban. A Szívtiprók Ultras Debrecen csapata pedig remek hangulatban ünnepelheti meg fennállásának harmincadik évfordulóját.
Barna Marci
Új hozzászólás