Be kell vallanom, csak az üzérektől, jelentős felárral kaptam jegyet a Debrecen-Real Madrid BL-döntő labdarúgó-mérkőzésre. A Nagyerdei Stadionban megrendezett találkozóra a belépőket pillanatok alatt szétkapkodták. Állítólag, a nagy érdeklődésre való tekintettel, a csapatok két nap múlva újból egymásnak esnek.
A mérkőzésen a Loki a királyi gárdát 6:0-ra mosta le a pályáról. A derbi lefújása után Christiano Ronaldo Korhut vállára borulva zokogott, Benzema pedig a 11-s pont magasságában még mindig azt a labdát várta, amelyet Marcello az 57. percben a baloldalról ívelt be.
A Főnix vezetése sem panaszkodhat. A csarnokban hetente világhírességek lépnek fel. Az utóbbi egy hónapban Rihanna, Bruno Mars és Paul McCartney töltötte meg a nézőteret, de a kézilabda világbajnokság meccsein sem maradtak üresen a lelátók. Tegnap a Wellhello lépett színpadra. Előzenekara a Bono vezette U2 volt.
Végre elkészült a Latinovits Színház. A nyitó előadáson Madách Imre Az ember tragédiája-t mutatták be. Alföldi Róbert (akit egyben kineveztek a színház igazgatójává is) rendezésében színpadra állított műben Lucifer szerepét magára osztotta. Hátborzongatóan cinikus alakítása maradandó színházi élményként marad meg az emlékezetben.
Köszönhetően a kötöttpályás közösségi közlekedés intenzív fejlesztésének, a Debrecent elkerülő 2x2 sávos autópálya-gyűrű megépítésének, a belvárosban oly mértékben lecsökkent a gépkocsiforgalom, hogy a Hajnal utcán aszfaltfoci bajnokságot rendezhettek. A közlekedési lámpákat diszkófényekké alakították át, így a Hajnal és a Faraktár utcák kereszteződésében három hónapja fénypompás utcabálokat tartanak, a megszomjazók pedig újra betérhetnek a Don-kanyarba (leánynevén: 374. sz. büfé).
Vízióimat puffanás repesztette szét. Lábam előtt, az aszfaltbuggyanásos, hullámos, repedezett járdán tenyérnyi vakolat darabjai repültek éppen szét. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen azzal az erővel a fejemre is pottyanhatott volna. A Zenede fala vált meg takarórétegének egy darabkájától. A jobb sorsa érdemes épület homlokzata rosszabbul néz ki, mint egy II. világháború óta tatarozatlan pesti, VIII. kerületi (nyócker) bérház.
Ijedtségből ocsúdva, a Fórum előtt bandukolva, a Latinovits Színház bejárata előtt cigarettázó biztonsági őrök juttatják az arra járók eszébe, hogy ők az egyetlenek, akik belülről láthatják a teátrum csupasz belsejét.
A Faraktár utcán araszoló kocsisor. Az öreg autóállomány szénmonoxiddal, kéndioxiddal, bűzzel és korommal pöfögi tele az utcát. A tüdő oxigénért könyörög.
A megyei újság a stadion veszteséges üzemeltetéséről cikkezik. Az út porát továbbra sem lehet leöblíteni a Don-kanyarban.
A fránya vakolat visszazökkentett a valóságba. Az egyre élhetetlenebb város lassan álmodni sem enged.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás