Háziorvosom laborra utalt. Évente megteszi, mióta vérnyomásom az egeket ostromolja. Tudják, mi ez? Vérvétel és kis műanyagpohárba pisilés.
Ezen „anyagokból” végzik el a szükséges, vizsgálatokat, méréseket. Eddig mindig doktornőm megelégedésére hoztam az eredményeket. Cukrom, koleszterinem ideális. Minden egyéb érték is a határok közötti.
Az ördög nem alszik, az egészségügyi protokoll is előírja az évenkénti kontrollt. Ennek most jött el az ideje. Az évi kötelező „beteggé” tesz. Mindig arra gondolok, az egész mekkora tortúrával jár. Telefonos időpont-egyeztetés. Kapok is két hétre. Sorban állás a betegfelvételnél. Sorban állás vérvételre. Közben megannyi rémtörténet az egészségügyről, mert az öregasszonyok egy horrorfilmre elegendő műhiba, félrekezelés sztorit összehordanak néhány perces eszmecseréjük alatt.
Háromnegyed nyolc. Bejelentkezem. Az ötös szobához irányítanak. Nincs sorszám. Nem működnek a kijelzők. Belépés érkezési sorrendben. Előtte egy sor végigcsoszogása, mint a háború alatt, amikor kenyérért tették. Közben hallom, hogy a lónak mindig ugyanabból a vödörből muszáj inni adni, mert különben prüszköl és rángatja az istrángot. Nyűgös, álmos gyerek kérleli szüleit, az autóban ne kelljen levenni kabátját. Valahol a hátam mögött öreg férfihang dicsekszik: „én a véremet és életemet áldoztam a hazáért!” De akkor mit keres itt? Néhány rutinos „véradó” hazai vizelettel töltött üvegeket szorongat kezében. Kortalan nő a folyosón tejfölös pohárban egyensúlyozza „termékét”. Komolyan veszik a fehérköpenyesek kérését: üres gyomorral és lehetőleg a napi első csurgatás eredményével érkezzenek. Egy ifjú hölgy protekcióval előz mindenkit. Fehérköpenyes ismerőse kíséri az első felszabaduló székhez. Barátnője az ajtófélfát támasztja. Elmélyülten érintőképernyőzik. Ránézek a kezembe nyomott cetlikre. Egyik öntapadóson orbitális helyesírási hiba: sülyed (vérsüllyedésre utalhat). Eddig nem tűnt fel senkinek vagy annyira rosszul áll a honi egészségügy, akkora a pénzkivonás, hogy a betűkön is spórolnak?
Amúgy eléggé etikátlan tárt ajtó mellett kezelést, ebben az esetben vérvételt végezni. Nem muszáj többeknek végignézni, hogyan fehéredik el egy hölgy, kerül saját vérét megpillantva, az ájulás közelébe, majd felállva tántorog kifelé, mint egy részeg.
Leülök az egészségügyissel szemben. A pulóver ujja feltűrve. A hölgy nem találja a vénámat. Ígérem neki: otthon megkeresem. A jobb ujjat is felhúzom. Ott szerencsével jár. Tű. Vér. Egészen sűrű, sötét színű. Hígítani kellene. Nem véletlen, hogy régebben egy véradónak jutalmul sört adtak.
Még vizeletmintát produkálok. Ügyesen célzom a kis poharat. Célba találok. A WC egyik kabinjában nyögés, nyögés hátán, káromkodásokkal színezve. Úgy tűnik, a sorstárs nehezen préseli ki a szükséges mennyiséget.
Minden letudva. Jöhet a húsvét, sonka-, főtt tojáshegyek felszámolása. Borkortyolás, pálinkaivás, mert a következő laborvizsgálat csak jövőre esedékes.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás