Vélemény

A világot látott emberek soha nincsenek könnyű helyzetben. Nem azért, mert utaznak, hanem, mert látnak, tapasztalnak és hasonlítanak. Hazánk fiai, lányai röghöz, ingatlanához kötöttsége, mérsékelt jövedelme gyakran nem teszi lehetővé a messzebb kimozdulást. Összevetés lehetőségének híján azt fogadják el, ami van, amit kommunikálnak számukra.

Sokáig gondolkodtam, megírjam-e véleményemet, ami történik manapság kis hazánkban, kisebbségi körökben. Ami hezitálásra késztetett az, van-e etikai vétség, ha saját fajtám baromságait vetem billentyűk elé?

Ha az élet citromot ad… készítsünk limonádét! – tartja a mondás. Vajon a valóságban is ilyen egyszerűen működik? Nem könnyű elfogadni, megérteni egy-egy nehéz helyzetet, miért pont velünk történik, de pozitívan hozzáállni a folytatáshoz, igenis lehetséges.

A pedagógusok még másfél hétig az iskola foglyai. A tanévzáró adminisztrációit letudták, a következő tanévre hangolódnának, ha tudnák, mire kell készülniük. Nyári szünet előtt búcsúzóul az állami irányítás még kellemetlenkedik egy kicsit, ám a harcedzett tanárok már csak röhögnek az idétlen próbálkozásokon.

Geszten Jóskáról, a nyírségi betyárról olvasgattam. A nép mindenkor tisztelte a törvényen kívüli embereket, akik a gazdagok életét keserítették. Geszten (de Geszti vagy Gesztely is) Jóskáról számtalan ballada, dal keletkezett (állítólag a betyár maga is költötte azokat). A halálának, nyughelyének megdalolása azonban garantáltan nem az ő műve:

Az áprilisi országgyűlési választások után Szanyi Tibor, az MSZP megmondó embere letargikus hangulatban - a vereségüknek is köszönhetően - lakonikusan annyit közölt, hogy nem gondolta volna a Demokratikus Koalíció ilyetén sikerét, valószínű, hogy a szocik kudarca után „a Feri beindul”.

A 10-es busz végre behernyózott a megállóba. Reggel volt. Tömeg a járművön. Kemény fizikai munkával verekedtem fel magam az utastérbe. A népség – mint később kiderült – az Augusztába igyekezett.